Oldal 21 [21]
OCR
1.1 Herman Daly és a fenntarthatatlanság problémája állítás (különösen az agrárium) részesedése. Mert ha nem lenne mezőgazdaság, a nagyobb hozzáadott értéket termelő ágazatok egy része egyszerűen nem létezne, vagy a népesség éhen maradna. Erre hivatkozva Daly magát a hozzáadott érték kifejezést is korrigálná, mondván, hogy itt valójában nem hozzáadásról van szó (Daly, 2012). A természeti tőkét nem hozzáadjuk az emberi eredetű tőókenemekhez, hanem megszorozzuk (megsokszorozzuk) vele az utóbbiak értékét. A tudás ugyanis, állítja Daly, önmagában nem sokat ér a gazdaság számára, ameddig testet nem ölt valamilyen fizikai struktúrában. Az alacsony entrópiájú anyag jelenléte vagy hiánya az a szűk kapu, írja, amelyen keresztülhaladva az emberi tudás megtestesül és tőkévé válik. Ezért a gazdasági alrendszer növekedése kisebb vagy nagyobb mértékben mindig az élővilág rovására történik: természeti tőkét alakítunk át ember alkotta tőkévé. Amikor a fát kivágják, hogy asztalt készítsenek belőle, hozzájutunk az asztal nyújtotta szolgáltatásokhoz, és elveszítjük a fa által nyújtott szolgáltatásokat. Ezt a kézenfekvőnek tűnő összefüggést azonban a közgazdászok sokáig figyelmen kívül hagyták vagy tagadták — a természet pusztulását előidéző folyamatok gazdasági lényegét röviden ebben lehetne megragadni. 1.1.6 A növekedés kudarcai A következményeket Daly a növekedés kudarcai címszó alatt foglalja össze. A gazdasági világrend fenntarthatóságáról folytatott vitákban, azt hiszem, minden elméleti fejtegetésnél többet mond, ha számba vesszük, mit nyert, mit veszített az emberiség az utolsó fél évszázadban, amelyet az egymással egyre élesebb versenyt folytató országok és cégbirodalmak teljesítményének folytonos növekedése jellemez. Azt látjuk, hogy az odáig megfigyelt korreláció a növekedés mutatói és az úgynevezett jóléti mutatók között a nyolcvanas években megtörik, és nagyjából változatlan ütemű növekedés mellett a jólét sok tekintetben hanyatlani kezd (Daly, 2005). Növekszik az ínséget szenvedő — alultáplált, az egészséges ivóvíz hiányától szenvedő, szélsőségesen alacsony jövedelmű, tartósan munkanélküli — emberek részaránya a népességen belül. Általában mélyül a szakadék a leggazdagabb és a legszegényebb társadalmi réteg helyzete között, ami együtt jár a társadalmi feszültségek éleződésével és a létbizonytalanság fokozódásával. A romló egészségügyi adatok összefüggést mutatnak a természeti környezet egyre katasztrofálisabb állapotával, az ivóvízbázisok, a levegő és a termőtalaj elszennyeződésével, amit a legtöbben a növekedés sajnálatos, de elkerülhetetlen, tehát vállalha19
