Oldal 20 [20]
OCR
LÁNYI ANDRÁS ság, az egészség vagy az ép környezet. Aligha véletlenül, hiszen éppen ezeket kell feláldoznunk a hatékonysági és növekedési hajsza oltárán. 1.1.5 Van-e a természetnek gazdasági értéke? Csakhogy milyen alapon tulajdonítunk egyáltalán gazdasági értéket természeti forrásainknak? A tizenkilencedik században úgy tűnt, végleg nyugvópontra jutott a vita, amit erről a fiziokraták és a munkaérték-elmélet hívei folytattak, és az utóbbiak álláspontja kerekedett felül. Eszerint az árut kizárólag a benne megtestesülő emberi munka teszi értékessé. (Itt természetesen nem a használati értékéről, hanem a csereértékéről van szó.) A természet szolgáltatásai ezzel szemben ingyenesek. Igénybevételük, ha nem jár fáradsággal és nem követel különös tudást, nem okoz költséget, és hasznot se hajt, ameddig valaki át nem alakítja őket áruvá. Az ökológiai gazdaságtan szembeszáll ezzel a felfogással. Álláspontját Ernst F. Schumacher fogalmazta meg először. 4 kicsi szép című, ma már klasszikusnak számító művében hamis kettős könyvelésről beszél, amellyel a közgazdászok becsapják a világot, amikor a természeti tőke feléléséből származó jövedelmet haszonként könyvelik el, ahelyett hogy veszteségként tartanák számon a természeti tőke ilyenkor bekövetkező fogyatkozását. A hagyományos felfogás követői ezzel szemben arra figyelmeztettek, hogy a természeti szolgáltatások ára önmagában mégsem jelenik meg hozzáadott érték forrásaként, akár tetszik ez a zöldeknek, akár nem. (Hozzáadott értéknek nevezik a közgazdaságtanban a keletkező árbevétel és a termék előállításához vásárolt áruk vagy szolgáltatások ára közötti különbséget.) A gordiuszi csomót Daly azzal vágja ketté, hogy rámutat, már maga a , hozzáadott érték" kifejezés is elárulja, hogy azt valamihez előbb hozzá kell adni, s ha nincs mihez, akkor semmiféle érték nem keletkezik. Ez a valami pedig a legtöbb esetben — még az anyagtalannak mondott szolgáltatások esetében is — valamilyen természeti adottság. Egyszerű példával élve, a balatoni szállodai szoba árában az építési költségek, a személyzet bére és az ott elérhető szolgáltatások mellett igencsak jelen van a tó és a tóparti helyszín használati értéke meg a kedvező klimatikus viszonyok, még ha ezekért nem is kell külön fizetni, mert nincs kinek. Nélkülük, mondjuk egy ipari park szomszédságában, ugyanez a szálloda lényegesen alacsonyabb áron tudná csak értékesíteni szolgáltatásait. Ezért félrevezetőek azok a számítások, amelyek kimutatják, hogy egy-egy ország nemzeti jövedelmében milyen csekély a nyersanyag-elő18
