Seite 19 [19]
OCR
1.1 Herman Daly és a fenntarthatatlanság problémája 1.1.4 A növekedés korlátai és a jólét ígérete A fenntartható, elvileg korlátlan növekedés hívei két súlyos kérdéssel szembesülnek: " Elképzelhető-e végtelen növekedés egy véges rendszerben, mint amilyen a földi ökoszisztéma? * Osszeegyeztetheté-e a társadalmi fejlődéssel a gazdaság növekedése, ha az erőforrásait az emberiség fennmaradását szolgáló más — természeti és szociokulturális — rendszerektől vonja el? Bírálóik természetesen nemmel válaszolnak ezekre a kérdésekre, és a növekedés korlátaira hívják fel a figyelmet. A biofizikai korlátokat a természet ellátó és befogadó (nyelő) kapacitásainak végessége alkotja. Amikor e kapacitások csökkenéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az entrópia — azaz a rendezetlenség — növekedését természeti környezetünkben. , A gazdasági alrendszer rendezett struktúráit azon az áron tartjuk fenn, hogy a rendszer többi részében egyre nagyobb rendezetlenséget teremtünk", figyelmeztet Daly Beyond Growz) című könyvének első fejezetében (Daly, 2012). Ami a társadalmi korlátokat illeti, ő az elsők között hívta fel a figyelmet arra, hogy azért tudjuk növelni gazdaságunkban az anyag- és energiaáramlás mértékét, mert folyamatosan dézsmáljuk a jövő nemzedékek örökségét, akiknek életlehetőségei pontosan abban a mértékben szűkülnek, amennyivel több erőforrást használunk annál a mennyiségnél, amelyet a nemzedékek közötti igazságosság szellemében megengedhetnénk magunknak. Továbbá az erkölcsi kár sem elhanyagolható, amit a növekedési hajsza okoz. A fogyasztók társadalmában erénynek számít a gyors kielégülés hajszolása, a kapzsiság, a mohóság, a pazarlás, csupa olyan tulajdonság, ami bomlasztja a közösségeket. Az sem igaz, hogy ezen az áron legalább a ma élő emberiség körében növelni tudjuk az elégedettség mértékét. A jólét megítélése vagy az elégedettség érzése ugyanis nem objektív, hanem a relatív helyzetünktől függ, vagyis attól, hogy másokhoz képest milyennek érzékeljük a saját életszínvonalunkat. A fogyasztók társadalma azt sugalmazza, hogy akkor leszünk boldogok, ha szükségleteinket fajlagosan több eszköz és szolgáltatás megvásárlásával, illetve gyorsabb elhasználásával elégítjük ki, mint mások. Tehát tudatosan épít az emberi irigységre, ami nélkülözhetetlen ösztökéje a fogyasztók versengésének, azaz a pazarlásnak. A jólét azonosítása a fogyasztással — vagy ha úgy tetszik, az entrópia növelésével, erőforrásaink hulladékká alakításával — ráadásul eltereli a figyelmet a jó emberi élet olyan, nem gazdasági összetevőiről, mint az értelmes munka, az emberi kapcsolatok minősége, a társadalmi bizton17
