Seite 426 [426]
OCR
bányán tanult, majd 1572-ben Hájon (Áj, SK) tanít. 1573 és 1575 között jegyző Privigyén. 1576-1577-ben ismet tanult, de Löcsen. 1577-1589-ben Zsolnan (kantorként is), 1580-1583 között Privigyen, majd 1583-töl 1584ig Mosócon tanít. 1584. december 15-én ordinált Wittenbergben, majd 1584-től 1593-ig Privigyén lelkész, miközben 1587-ben bajmóci esperes is. 1593 és 1596 között Biccsén udvari prédikátor, de közben 1593-ban báni, majd 1594 és 1596 között felső-trencséni esperes. 1596 februárjában halt meg Biccsén. (KEVEHAZI 1989, 27; ELEM I/1, szerk. CSEPREGI 2014, 738.) Hynconius, Ioachimus lapp. 5]: a csehországi Pacovban született. Elemi tanulmányait Jihlavában kezdte meg. 1575. szeptember 5-én szerezte meg baccalaureusi fokozatát Prágában. 1577 legelejétől Irencsénben, majd később 1580-ban Selmecbányán tanított. 1583-ban katolikus hitre tért. 1585-től a csehországi Mikulovicében plébános. (Rukovéf 1966, 376—378; OKÁL 1986, 154.) Jessenius (Jeszenszky, Jesensky), Simon [6, 29, 63; app. 24, app. 42, app. 43]: a mai Turécjeszenen (Turcianske Jaseno, SK) született 1529-ben Stephanus Jessenius és Barbara Rakovské fiaként. Bartfan (Bardejov, SK), majd 1555. mäjus 31-En iratkozott be Wittenbergben (AAV, ed. FOERSTEMANN, 307). Hazatérve Turécszentmärtonban (Martin, SK) és Németlipcsén (Partizänska Lupéa, SK) volt tanár. Ezután trencséni várnagy és alispán, valamint jegyző és a trencséni költői kör tagja. Mader trencséni és bártfai tanulmányai mecénásának nevezi. A Mader-kötetben lévő három versén kívül ismert még egy 1560 körüli (inc. Ouem pietas Domino gratum virtusque decora) és egy későbbi verse unokatestvérének Rakowski Mártonnak (inc. Pulcbra Magistratus tua dum ornamenta relegi), valamint egy 1577-es költeménye Koppay György kötetében Miksa császár halálára (inc. Maximus Imperii Rector, quo sospite nunquam) ajanlva. (Rukovét' 1966, 443; OKAL, Koppay 1980, 96-97.) Leporinus, Michael [30]: Wroctawban és Rostockban tanult körmöcbänyai származású tanár, aki Prágában, majd Selmecbányán tanított. 1584. április 22-En ordinält Wittenbergben. 1584-töl a tescheni hercegseg-beli Puncówban (Punzau), majd 1605-ben a csehországi Kunstátban lelkész. (OKÁL 1986, 151; ELEM I/, szerk. CsEPREGI 2014, 973.) Luczatinski, Aegidius [71]: a neve Lucatére (Luéatin, SK) utal. Luczatinski, Ioannes [71]: Aegidius Luczatinski fia. Anyja egy bizonyos Elisabeth. 424
