Oldal 54 [54]
OCR
18.3. ÉLETKÉPEK 18.3.1. A Bulgarnak szölö ötödik vers tele van hetköznapi reszletekkel (inc. Iam mihi respondes versu, cera atgue papyro; no. 49). Az első sor rögtön a már szokványosnak számító kéziratos verses levélváltásra utal: , már versben válaszolsz nekem." Megtudjuk a versből, hogy közös tanulmányaik alatt Bulgart , Zsolna filozófusának" nevezték (7. sor). Keveset is beszélt, ahogy egy filozófushoz illik. Itt valószínűleg a Diszicha Catonisböl oly jöl ismert maximára építi az okfejtését: Nam tacuisse nocet nulli, nocet esse locutum.'” Ezzel a témaval kicsit eljatszik a 9-28. sorban. Madernek jé a humora. (Legalábbis így 450 év múlva is érteni véljük.) A bölcs ember sokszor jobb, ha hallgat. Bulgar bölcs, hiszen Zsolna filozófusa, így hát érthető, hogy ritkán írt, akkor is, ha biztatták. De hát ő maga is így van ezzel, ha nem serkentették volna a barátai, akkor sokkal kevesebb olvasnivalót küldött volna nekik. Bulgart azért is bátorította Mader kedves szavakkal, hogy küldjön gyakrabban olvasnivalót (verba legenda), nehogy csendben elillanjon Bulgar múzsája. De persze nem szeretné, ha az írás miatt sok papír menne pocsékba, amelyre Bulgar — hiszen tudja Mader — fáradságos munkával keresi meg a pénzt. De mondd el, kérlek, teszi hozzá Mader, tényleg ennyire drága a papír?" Nem három obolus?"" Szerinte ott (Bánon) a kereskedők nem árulják magasabb áron, mint nála (Irencsénben, lásd a 39—40. sort, ahol az apjáról ír): Ibi hanc mercatores vestri mercede revendunt, non, puto, maiori quam mihi emenda venit. Mader várja, hogy meglátogassa őket a trencséni iskolában, akkor majd minden egyebet is megbeszélnek szóban, miközben sokat isznak és esznek is. Kellemes szavakkal fognak jámbor dolgokról beszélgetni, miközben komoly dolgokat vegyítenek könnyed tréfákkal. Mader pedig ezekhez jól illő szóképekkel fogja szórakoztatni Bulgart. Így váltogatnák majd sok énekkel a kevés italt. A verset a trencséni iskolára való utalás miatt 1581—1582-ben írhatta. A Bulgartól közölt egyik vers az imént összefoglalt vershez kapcsolödik (inc. Salve, Valeriane Mader, quo Trencziniensis, app. 26). Bulgar ebben megemlíti azt, amire Mader invitálja a versében, vagyis édes és komoly dolgokat vegyitettek — ez utan? ez elött? — beszélgetéseikben (contulimus variis de rebus, seria dulces miscentes inter quandoque blanditias). 18.3.2. Szintén nagyon hétköznapi témájú és a humanista versekben oly ritka személyes gesztussal találkozunk abban a Colacinusnak írt költeményben, amely egy csomagot kisérhetett (inc. Docte vir et nostris quo non est maior in oris; no. 27). Mader körtéket (pira parvula) küldött Colacinus kisfiának, és a körték mellé hét disztichont adott kíséretnek. Colacinusnak ennél méltóbb ajándékot nem tud küldeni, mentegetőzik. A vers eleje segít datálni is a költeményt. Mader azt írja, hogy Trencsén 12 Disticha Catonis 1626, 13. Ugyanez Kis-Viczaynál: , Nem a szép hallgatás, de sok káricsálás veszti az embereket.” Kis-Viczay 1713, 322. 113 Szötäräban Szenci Molnar igy definidlja az obolust: ,mintegy négy fillérnyi pénz”. 52
