Oldal 52 [52]
OCR
szépséges Helénára vágyott, vállald be inkább — jó lesz az neked — Xanthippét, akire persze Szókratész oly sokat panaszkodott. Azt akarod, aki nem akar, aki meg akar, azt elutasítod. Szóval azt a szemérmes szüzet ragadd meg, aki akar téged! Legyen jámborságot szerető, tiszta és szemérmes! Ne nézd se a formáját, se a vagyonát. Mader viszont formäs és erkôlcsôkben is jéravalé (formosa, bonis exultaque moribus) feleséget kivän Barossiusnak (no. 13). 18.2.3. A következő vers az előbbinek a folytatása, és szintén Bulgarnak írta (inc. Bannoviae rector legat haec mea scripta iuventae; no. 48). Ami ezt a verset is különösen érdekessé teszi, hogy azt kérte benne barátjától, olvassa fel a költeményt a báni iskola ifjainak."" Ez az utalás szintén az irodalmi élet gyakorlatának egy érdekes — szintén teljesen ismeretlen — részlete. A Maderrel verses levelezésben álló barát, aki történetesen a báni iskola tanítója is, Mader egyik versét felolvasta az iskolában. Hogy tényleg felolvasta-e, nem tudjuk, de a jelenet mindenképp elgondolkodtató, hiszen ismét a nyomtatás miatt másodlagosnak, háttérbe szorultnak gondolt kéziratos irodalmi kultúra terjedésének egy újabb — ősibb — médiumát fedezhetjük fel benne. Mi már persze csak Mader nyomtatásban megjelent könyvéből ismerjük a verset és a jelenetet is, de nyugodtan feltételezhetjük, hogy a verses levélváltás kéziratossága mögött, egy lépéssel hátrébb még az oralitás is élő gyakorlat. A tanári szószékről felolvasott késő humanista latin szó talán még jobban is terjed a világvégi kis településen, mint ha egy könyvben porosodna valamilyen gyűjteményben. De visszatérve a vershez: Mader még mindig a szerelem érzésével bajlódik. Azt állítja, hogy amilyen gyorsan támadt fel benne a szerelem tüze, most olyan gyorsan el is tűnt (Uz subito ex arsi sacro succensus amore, sic cito conceptus pectore fugit amor). A szeretett né pedig, aki meleg szivébél a fagyos szélbe tűnt tova, ne gyötörje már tovább se a szívét, se a fejét. Azt kérded, szólítja meg Bulgart, hogy miféle kézműves csiholta bennem ezeket a tüzeket, hát az, aki a világot is alkotta: Quis faber hos in me — quaeris — commoverit ignes, scilicet is mundi qui fabricavit opus. Bulgar a tanúja, hogy annak idején — valószínűleg Zsolnán — egy szűzies társaság tagja volt (virginei socius coetus). De hát — idézi Propertiust — a szerelemben se az észnek, se az akaratnak semmi ereje, és mindannyian saját természetünk magjait, hajlamait követjük (Ast in amore valet ratio nil, nilque voluntas, naturae sequimur semina quisque suae). Hidba, nem tehet réla, maga Vulcanus forralja benne a tüzet. Mindenkinek muszáj alávetnie magát Isten akaratának. Szaporodni kell! Mader panaszkodik, hogy lelkének a nagy részét elvették most tőle. Azt kéri Bulgartól, hogy küldjön neki még dalokat, amelyek felvidítják és a szomorúság orvosságaként (pharmacon, medicamina) szolgálnak számára a viszonzatlan szerelem kínjában. 18.2.4. Mader Georgius Conradinak írt válaszverse talán a legszórakoztatóbb költeménye, cime szerint iocus (tehát ebbe a kategóriába is sorolhattuk volna), mely tele van személyes utalásokkal és életképekkel (inc. Me quia festivo cunctantem Marte la49 Fennmaradt a báni iskola mindennapi működését szabályozó magyar nyelvű utasítás a kurátorok számára (MéÉszÁRos 1981, 225). 50
