Oldal 48 [48]
OCR
a versben — elküldi neki egyik ilyen tréfás hangvételű versét egy haldokló parasztról, amelyet késő este írt gyertyafényél. Reméli, hogy válaszol majd neki Helner. A könyv következő verse Helner verse, amelyet Mader , vicces kérdéseire" írt válaszul (inc. Aeger eram, dextro stillans mihi nare catarrhus, app. 11). Mintha Helner próbálná megérteni Mader humorát. Félhalott volt a kórtól, se lelkében, se testében nem volt erő, amikor a hurutos Helner orrfolyásával küszködve kézhez kapta Mader versét. Egyből vissza is tért belé az élet. Kicsit azért szabadkozik, hogy sokszor szégyelli, amit ír, ám a kocka el van vetve. Mentségéül szolgáljon, hogy ha nem is sikerült jól megcsinálnia, de legalább megpróbálta. A 47. sortól olvashatjuk a Mader-vers (no. 10) kommentárját: két Gallusról van szó, az egyik egy ember, a másik pedig egy madár, vagyis egy kakas (ga//us). Mindkettő a haldokló paraszt szobájában van. Helner részletesen elmagyarázza a némely részében pikánsnak szánt vers poénját, amely egyszerre igyekszik összemosni a Gallus-gallus és a Galla-galla szavak jelentését. A válaszvers — humorra humor — a részletes, szájbarágós túlmagyarázás miatt tűnhet viccesnek. Ezután pedig Mader 30 disztichonos válasz-válaszversét is elolvashatjuk, amely Helner költészetét dicséri (inc. Ur tua Pierio conspersa lepore tulisti; no. 11). Nagy boldogságot szerzett neki Helner verse, mintha a tállyai hegyek szőlőinek édességét itta volna magába, mintha ennek a mustjával teli korsóból szívta volna szalmaszállal az édes mustot (13-16. sor). Mivel Helner másik versében Madert pataki elutazásakor búcsúztatja (inc. Ecce probe longo fueras mihi cognitus usu; app. 18), ezért valószínű, hogy e verssorozatot mar Trencsénrél irta Sarospatakra Mader Helnernek. Egy Storciusnak írt rövidebb vers azt mutatja, hogy azért Mader sem vetette meg a bort (inc. Languida praestanti relevantur corpora vino; no. 32). Azt írja, hogy a tunya test a kiváló bortól felvidul, míg az olcsó borok ártanak az egészségnek. És habár a friss mustot mindenhol dicsérik, de a réginél —-vagyis a bornal — ez jobb nem lehet, mert az öreg borokban több a kellem. 17.2. Jóllehet nincs rá utalás a szövegben, de mintha a fentieknek lenne a folytatása az a lusus scholasticus, amely egy ällatmese a kakasviadalröl (inc. Gallorum tenui modulabor arundine pugnam; no. 18). Torz tükröt tartva az ember belső fogyatékosságai elé a versen belül tíz további epigrammát ír a kakasok viselkedéséről." 18. Egyéb Ide azokat a verseket gyűjtöttem össze, amelyeket nem tudtam a fenti műfajokba, alműfajokba besorolni. 15 OKAL 1986, 156. 46
