Oldal 43 [43]
OCR
pezsgőbb , kishumanista" irodalmi élet folyhatott a korszakban nemcsak Irencsénben és környékén, hanem valószínűleg az egész ország területén. A vers első két sora — mint levélen a címzés — arra utal, hogy a verseket levelek útján küldözgették egymásnak: , Ezen irományom vitessék el Irencsén városába. Térjen vissza hazámba írott üzenetem, szeretném ha Petrus Barossius nevére eljuttatnák, aki a fenséges iskola tisztelendö jogarät tartja.” (Haec mea Trenczinii portetur littera in urbem. In patriam redeat littera missa meam, Barossioque velim tradatur nomine Petro, qui tenet excelsae sceptra verenda scholae.) Mader arra is szamit, hogy egykori tanära majd csiszolgatja a verseit, amelyeket a szöveg szerint folyamatosan kiildézget neki (5-6. sor). A 9-10. sorból azt is megtudjuk, hogy a Vág mellől, Beckóból (régi magyar nevén Bolondóc) küldi a levelét. A 13. sor pedig arra utal, hogy már régóta itt tartózkodik (Cur moror hic longo, miraris, tempore?). A vers egy levél stílusát idézi fel, amikor is mentegetőzik, hogy miért nem látogatta meg egy ideje. Hivatali teendői sem engedik, meg hát minden nap tisztes conviviumokon vesz részt, gyakran beszélgetnek könnyedén órákon keresztül, néha gyerekeket is tanit és persze verseket ir (interdum doceo pueros et carmina condo). Majd ratér a lényegre (25-28. sor): szeretne kölcsönkérni a trencséni iskolából két gyermeket, Jánost és Jakabot — de esetleg, ha megfelelne neki, akkor társukul Györgyöt is —, akik énekelhetnének a beckói vár urának, alsólendvai Bánffy Lászlónak a névnapján, vagyis Szent László napján, június 27-én. Érdekes az is, hogy mennyire későn kérte ezt a szívességet egykori tanárától, június 26-án, mert — ahogy írja (31-34. sor) — az uraság elrendelte, hogy másnap a lelkész és a kórus is jelen legyen az tinnepségen (Nam celebraturus sua cras natalia Bamphi, cum pastore simul iussit adesse chorum.) Hiszen semmi sincs, ami jobban megörvendeztetné a füleket, mint a „mi müveszetünk” (qui faceret pulchris laetas contentibus aures, scilicet hunc nostra nil magis arte iuvat). Azt is megigéri, hogy miután végeztek, és az ajándékot — vagyis az énekkari fellépést — , átadták", késlekedés nélkül ő maga viszi vissza a gyerekeket a nagyjából 17 kilométerre lévő Irencsénbe (akár a Vágon folyásiránnyal szemben, ahogy Adam Maczak trencséni polgármesterként látogatta meg Zsolnát, lásd 25. vers). Fentebb már említettem a Draskovich-család levéltári feljegyzését (lásd a 14. oldalon), amely szerint Bánffy László 1583. november 30-án hunyt el. Ezek alapján a verset pontosan datálhatjuk: 1583. június 26. n. Hálaadó költemény (évxaptoTíKa) 11.1. Öt szapphói strófában ad hálát Istennek, hogy ép bőrrel megúszta a tűzesetet a zsolnai iskolaban (inc. Quis tuum dignis celebrare nomen, no. 26). Albertus Husselius egy 1577. december 2-án írt levelében azt írja, hogy a tűz , 11 óra körül volt 41
