Oldal 38 [38]
OCR
hominumque parenti essent carminibus significanda meis). De — jegyzi meg — mivel ez túl nagy munka lenne, ezért inkább csak Erdély vallásáról énekel. Sokféle nép sokféle istent imádva lakott itt valaha, és az istenfélő vallásosság (piezas) sokáig hiányzott is innen. Kissé elítélően azt is megemlíti Mader (103-112. sor), hogy még mindig lehet mindenfelé látni az egykor a Római Birodalomnak alávetett tartomány területén a hamis istenek képmásait, szobrait (nunc guogue fictorum restant simulacra deorum vidimus in multis qualia multa locis), valamint a nagy emberek neveit antik kövekre írva (nomina guin etiam magnorum saepe virorum exhibet antiguus conspicienda lapis)." A vajdák udvarában, vagyis Gyulafehérváron őrzik ezekből a legtöbbet, ? ahol öt napra feltartöztattäk öket ütjuk soran (qualia praecipue vaivodae continet aula, hic ubi detinuit nos mora guingue dies). A történelmi összefoglalója nagyon zavaros. Egykor a rómaiak telepítettek be földműveseket a területre, de ezeket a szászok fegyverrel elűzték, akiknek a lázadását aztán Károly (vagyis Károly Róbert) hosszú éveken át sem tudta fegyverrel legyőzni (Saxo rebellantem per multos Carolus annos armis non potuit guem superare suis). Végül a király a kunok segítségével gyűrte le őket." Mader szerint a törökön kívül a legrosszabbak itt a pestishozó ariánusok. A 143. sortól kitér a Szentháromság-gyalázó Dávid Ferencre (ca. 1520—1579) és Giorgio Blandratära (1515-1588) is, akik Erdélyt mint a pestis mocskolták be." Rosszabbak, mint a törökök, mert azok csak a testet pusztítják el, ezek viszont a lelket is. A 149-152. sorböl azt is megtudjuk, hogy mily sokszor kellett Erdélyben a Szentháromság ellen kiokádott istenkáromló hangokat (vomuere blasphemos sonos) hallania. A 161. sortól olvasható a tudós sárospataki iskola ajánlása, ahol épp egy bizonyos Cophaeus az igazgató. Már fentebb említettem (lásd a 12. oldalon), hogy ez elírás lehet, és inkább , Cormaeus"-nak olvasandó, ami Paksi Cormaues Mihály rövid életű (1577-1579) rektorságára utal. Szerencsére az ilyen tudós férfiak már gyülekeznek, hogy ennek a mindenfelé sprickoló ariánus méregnek az útját állják szavaikkal keresztüldöfve ezt a szellemi kimérát. Madert a pataki iskola egyre terjedő híre és a magyarok között is páratlan Paksi Mihály művészete marasztalta Sárospatakon. Ahogy odaért, mindjárt mondta (166. sor): tanítvanyotok leszek (vester alumnus ero)! Akkor is, ha a keserti szegénység szaggatta a lelket (aspera tentabat paupertas frangere mentem), ami ily szavakkal kinozta (168-170. sor): ugye tudod, hogy semmilyen segítségre nem számíthatsz? Apád sem fog neked pénzzel teli erszényt küldeni, mert azt hiszi, hogy a török kezétől vesztél, különben is barbár fajból való, idegen peregrinus vagy a múzsák iskolájában. Vagyis Madert a pataki iskoláról a saját lelke (mens) megpróbálta lebeszélni. De maradt. A 183. sorban megjegyzi, hogy segítségként nem is kér nagy összeget az apjától (non opus est magnos nimium transmittere sumptus), és hozzáteszi, hogy már Erdélyben is — miként Patakon 7 Ezzel kapcsolatban lásd Szamosközy Istvän 1593-ban kiadott Analecta lapidum vetustorum et nonullarum in Dacia antiquitatum-ät (Adattär 33/1, 1992). A gyulafehérvári feliratokról lásd: BARBuLEscu 1995, Kovács 1995 és RITOÓKNÉ SZALAY 2021. Vajon Mader csupán hallomásból tudott, vagy személyesen is látta az aula, vagyis püspöki palota antik feliratait? A gyulafehérvári , aula" elhelyezkedéséről és feliratairól lásd: Kovács 1995, 26—28. 7 A szászok 1323-ban lázadtak fel. Lásd: JAKkó 2004, 195 (no. 514). 80 Lasd: Lovas 2022, 44-46. 36
