Seite 32 [32]
OCR
beszéd", vagyis , költött dolog." Ha az életünkről nincs mit mondanunk, akkor életünk sincs? Csak mondjunk róla bármit? Még csak históriát sem kell, elég a fikció is? Ebben akár Mader ars poeticáját is láthatjuk, hiszen könyvecskéje főként saját életének feledhető részleteiről szól: minél többet mesél róla, annál tovább tart az élete is. 5. Paideuterion (totősvTúptov) Scaliger a panegirikusz egyik alműfajaként határozza meg, mint a hálaadó költemények (évyapiotika) legszentebbikét. A vers írója megköszöni tanárának mindazon szellemi javakat, amelyekkel gazdagította őt." Ebbe a műfajba csak a következőt sorolhatjuk: Az egyik leghosszabb verset (76 disztichon) zsolnai tanárának, Nicolaus Colacinusnak irta a särospataki iskoläböl (ex schola Patakina) üdvözölve öt (inc. Salve Castalias praeceptor culte per artes, no. 9)." A vers nagyrészt Colacinus dicséretével telik, akinek a vezetése alatt lett olyan színvonalas a zsolnai iskola, hogy a fiatalokat már nem csak más iskolákba, de még Bécsbe sem volt érdemes tanulni küldeni. Nemcsak a Szepességből, de Csehországból is ide jártak. Nem nevezi nevén Dersffy Ferencet, de Mader céloz a versben az 1580-as eseményekre, amikor elűzték Colacinust a zsolnai iskola éléről. A minket jobban érdeklő sárospataki rész a vers végén olvasható (137-152. sor). Itt emlegeti fel pataki tanärät (vir doctissimus praeceptor meus), Kassai Császár Györgyöt, valamint Colacinus jó barátját, Mathiast, aki minden bizonnyal a pataki iskola lektora, Mathias Ihoraconymus. (Már említettük, hogy Mader talán kissé túlzásokba esik, amikor Colacinus és Ihoraconymus barátságát Euryalus és Nisus barátságához hasonlítja, hiszen az azért több volt, mint barátság.) A halban bövelkedö Bodrog (piscosus amnis Bodrogii) mellől küldi üdvözletét Mader egykori mesterének. Ezzel kapcsolatban felhozza Fülöp, makedón király példáját, aki nemcsak azért adott hálát az isteneknek, mert fiúgyermeke született, hanem főként azért, mert Arisztotelész korában láthatta meg a napvilágot. A szülőknek az életünkért tartozunk, míg a tanítóinknak a jó, minőségi életért." À fentebb mâr emlitett 149-150. sor is érdekes: Sic igitur, siquidem statuit suprema voluntas, hic remanens laeti tempora veris agam. Ha itt csak a tavaszi tartózkodására utal, és nem ifjúságára, akkor nagy valószínűséggel 1580 tavaszáról lehet szó (lásd fentebb a 12. oldalon). Az utolsó két sorban elköszön, és azt írja, hogy majd Patakról visszatérve szeretett szüleit és kedves tanárát is újból látni fogja. Szenci Molnár Albert latin-magyar szótárából idézve a fadulát és a historiät. 66 SCALIGER 1561, 159. Lásd részletesebben: MOLNÁR 2024, 137-138. 67 OKAL 1986, 147. , Arisztotelészt kezdetben, mint maga mondja, nem kevésbé szerette apjánál, mert apja adta neki az életet, de Arisztotelész arra tanította meg, hogyan kell nemesen élni...” Ford. Mathé Elek (AptototéAnv ôÈ Davuálov év ápyfj kai ÚVATÓV OÚVY ttov, dco abtdc Ereye, tod natpdc, dc Sv ÉKEÍVOV Hév CÖV, ÖLÜ TOÜTOV dé KaAGS COv ...) Plut. Alex. 8, 4, 1-8, 4, 4. 30
