Oldal 31 [31]
OCR
Ha viszont 1586-os, akkor nem tudjuk, mi történt, de legalábbis 1581 utáni tanári állásáról nincs tudomásunk. 3.4. A becköi vär prefektusänak, Ioannes Halachinak irt verseben patrönusänak nevezi, miközben ismét szegénységét panaszolja (inc. Vivifico Dominus gui providet omnia nutu; no. 43). Halachiban jó példát lát arra, hogy a szülők anyagi áldozatokat hoztak sarjuk taníttatására, de sajnos ő — apjával együtt — szegénységben és betegségben született. Köszvény is gyötri, az orvosok semmiféle orvossága nem használ (21-24. sor). Mecénás nélkül nem tud a művészetek és költészet útjára lépni, így aztán Halachitól kér, aki könnyedén meg is adja neki a húszas tartozását (viginti facili mihi mente numismata solvas). 3.5. Apjával is verses levelezésben állt (lásd apja versét: app. 14). Az egyik, 20 disztichonnyi verse is panegirikusznak mondható, de inkább a fiúi szeretet hangján szólal meg (inc. Usibus humanis sunt omnia condita, solus; no. 39). Itt kell megemlítenem a könyvecske következő, rövid, öt disztichonnyi versét is, amely ugyan nem panegirikusz, de a fenti vers kiegészítéseként olvasható (inc. Rara avis et vario pennas conspersa colore; no. 40). Ismét egy személyes, nagyon hétköznapi életkép, amelyet a szülői szeretet és az apjával való kapcsolatának szimbólumaként ír le. Egy tarka tollakkal ékes, ritka madarat küldött az apjának. A leírás azt sugallja, hogy saját élményből táplálkozik. (Bár lehet, inkább ez is csak szimbólum, amely az elmesélt történetre utal.) Viruló, nyüzsgő, zöld rétet kaszálnak a munkások. Egy anyamadár a fiókáit próbálja védeni, de lekaszálják. Lám, még egy vadon élő madárkában is mily nagy a szeretet! Hát akkor a bölcsességgel bíró ember miért ne szeretné viszont saját sarjait? Ez a történet — miként Mader írja — a természet erejének és az ő egymás iránti, kitartó szeretetüknek a szimbóluma. 4. Gratulatio Mader 13 disztichonban gratulál Stephanus Racicenus (Osvaldi) 1580. május 11-ei wittenbergi felszenteléséhez (inc. Quisquis divini vult spargere semina verbi; no. 60). Mi lehet annál jobb, mint a mennyei Atya igéjének terjesztése? Istvan Krisztus katonájaként védje majd otthon a hitet, ha hazatér német földről. A következő vers ismét Racicenusnak van címezve és megtörhetetlen barátságukról szól (inc. Sero mihi cupidam dicis, Racicene, salutem; no. 61). Előbb fog a Vág visszafordulni a Kárpátokba, előbb fog a trencséni vár a völgybe süllyedni, vagy Zoborhegyi Szent Benedek szentélye iskolájuk tetejére ugrani, mint hogy elszakadjon a köztük lévő igaz barátság köteléke. A vers utalásai miatt feltételezhető (noszra licet longo sint dissita corpora traczu), hogy Racicenus wittenbergi tanulmányai idején írta Sárospatakról 1579 és 1580 júniusa között. Érdemes felhívni a figyelmet Mader következő maximájára (39. son: , A halandó élete sem más, mint mese. Ha a mese rövid, akkor az élet is az." (Mortalis nihil est aliud nisi fabula vita, fabula ceu brevis est sic guogue vita brevis.) Mintha azt állítaná, hogy az élet nem , meglött dolgoknak emlékezeti", hanem csupán , gondolt 29
