Oldal 27 [27]
OCR
soros versét, amelyben Bulgar nővérének az esküvőjére hívja meg Georgiust (inc. Nuper Musaei discendi sede relicta; no. 15). A nővér szavait tolmácsolja, idézi költeményében bátyjának. 2. Epitaphium Egyetlen tematikus egységben, de erre utaló alcím nélkül nyolc gyászverset? találunk, amelyek némelyike a gyászoló felkérésére készült. 2.1. Az elsőt Georgius Schelendorf, trencséni nemes kisfiának, Andreasnak a halálára írta (inc. Descendens caelo noster Salvator ab alto; no. 68). Az is kiderül a versből, hogy pestis ölte meg a kisfiút. Mader azzal a zavarba ejtő gondolattal vigasztalja az apát, hogy megvan az oka annak, ha hirtelen magához szólítja a gyermekeket az Úr. Így az angyali kórus tagjai lehetnek, hiszen a csekély életkornak bűnei is csekélyek. Elméjük még nincs megfertőzve mindenféle ocsmánysággal. Minél többet él az ember, annál többet vétkezik. Habár nemes szülőktől származott Andreas, nem ezért nyerte el a mennyek országát. Isten előtt a nemesi előjogok mit sem számítanak. 2.2. A második vers egy Stephanus Chirurgus beszélőnevű, valószínűleg fiktív sebész sírjánál állítja meg az utazót, akinek István sírja jó példával szolgálhat a , Disce mori” (Tanulj meghalni!) praktikus eletfilozöfiäjähoz (inc. Sew sacra venisti praesens audire viator; no. 69). A vers egy kifejtetlen ars moriendire emlékezteti az olvasöt narrativ, költöi sirfelirat kompoziciöjäval, amely Istvän kirurgus laudäciöjäval kezdödik a megkeresztelesetöl egeszen a haläläig. Termeszetesen mär az anyatejjel együtt szivta magába a kegyes jámborságot (ezt a megszokott képet lásd még Hieremias Sartorius versében is: app. 7), ami élete végéig kitartott. Sebgyógyító művészetével (lásd a Ficino-verset is a 31-33. oldalon) sokakat sikerült — életüket megmentve - a haläl küszöbéről visszafordítani. Azonban - tartja fel képzeletbeli mutatóujját költőnk — a végzet rendelte halál elől senki sem menekülhet. Mindenki életének ki van jelölve, meg van húzva a határa. Így aztán én — mondja a sírfeliraton a sebész — képzett kezeimmel meg tudtam ugyan a betegségeket gyógyítani, de saját magamnak orvosságot nem hozhattam. Halál ellen nincs orvosság. A halál nem más, mint az édes élet kapuja, a pusztulásra készülő öröme. A már halott sebész arról biztosítja a vándort, hogy amíg élt, mindenféle gond nyomasztotta a lelkét, most viszont a kívánt békét élvezi nyugalomban. Idős korban könnyű a halál, de már kín az élet (aezati levis est mors, sed crux vita senili). Oreg embernek a halal kellemes megnyugvast hoz (grata quies homini mors solet esse seni). Kirurgusunk azt panaszolja, hogy a természet hosszú, szívós és nehéz öregséget hozott neki. Az öregek szeme előtt mindig ott lebeg a halál, míg a gyanútlan fiatalokat hátulról csapja le. Bárki is légy, utazó, életedet helyezd Krisztusba, mert aki Krisztusban él, el nem veszhet! 58 Lásd részletesebben: MOLNÁR 2024, 143-144. 25
