Oldal 16 [16]
OCR
Tekintve, hogy 290 kilométerre van ez Trencséntől, nagyjából két hét kellett, hogy a hir eljusson Tarcadoböra, tehät Mader iskolai segedtanitöi älläsät Trencsenben 1581 februárjától-márciusától számíthatjuk. 5. Beckó, Kiripolc, Trencsén, Márkusfalva (1582—1605) 1582-ben vette feleségül Dorotheát, ? és Beckóra (Beckov, SK) költöztek, ahol lelkipásztorként dolgozott. A dátummal ellátott Andreas Werner-vers (app. 20) megengedi azt a következtetést, hogy 1582. március 30-án már Beckóban éltek. A vers már nem említi Mader tanítói állását, viszont új, lelkipásztori elhivatottságát igen. A másik árulkodó nyom, ami alapján még korábbra tehető a beckói költözés, trencséni tanárának, Petrus Barossiusnak a verse, amelyben Pál Timótheushoz írt első levelének harmadik fejezetét parafrazeálja Madert dicsérve (inc. Mores gui deceant pios ministros; app. 21). Habár Beckót nem említi, de a versből nyilvánvaló, hogy nem Trencsénből írta a Trencsénben élő Madernek, vagyis költőnk ekkor már feltehetően Beckóban szolgált. A verset keltezte is: 1582. március 5., ami tehát azt jelenti, hogy Mader ekkor már Beckóban volt. Hogy Beckóban pontosan meddig tartózkodott, nem tudjuk, de fontos támpontunk lehet apja 1585. március 17-ei halála (no. 73). Egy másik verse alapján (no. 22), amelyben Petrus Barossiustól jó hangú gyermekeket kér a Bornemisza Pétert is patronáló? Bánfty László június 27-ei névnapi ünnepségére, valamennyire be tudjuk határolni beckói tartózkodását. Ennek a versnek a végén ugyanis üdvözölteti Barossiussal a szüleit (pontosabban: apját és mostohaanyját), akik ezek szerint még élnek, de azt is írja, hogy már régóza Beckóban tartózkodik. Mivel 1582 februárjában, vagy március elején érkezhettek valamikor Beckóba, ezért valószínűleg nem ebben az évben írta a verset. 1583 vagy 1584 nyarán készülhetett valamikor, mert 1585 nyarán már halott volt az apja. Ha viszont hihetünk a Draskovich család levéltárában fennmaradt XVII. századi bejegyzésnek, akkor Bánffy László 1583. november 30-án meghalt: „[1583.] 30. Novembris Ladislaus Banfi de Bolondos mortuus est.”** Ami azt jelenti, hogy a vers 1583 nyarán készült, tehát ekkor még biztos hivatalban volt Beckoban Mader. Valamikor ezutän Kiripolcban (ma Egyhazhely, Kostoliste, SK) folytatta a lelkészkedést. Az egyik, 1586. január 10-ei keltezésti Mathias Carthicius-propemptikonból az is kiderül, hogy Mader már ekkor, vagyis januárban készülődött haza, Trencsénbe (inc. Quo sugis? Aut quaenam haec animo sententia surgit?; app. 39). A vers 32 Lásd Nicolaus Mednienski visszhangversét, amelyet a házasságukra írt feltehetőleg 1582 márciusa előtt (inc. Euge maritalis quot erunt mihi commoda vitae, app. 33), valamint Georgius Beczkoviensis epithalamiumät (lasd OKAL, 1986, 155, aki viszont Georgius Chotessoviusnak gondolja), amelyben még segédtanitéként utal Maderre (inc. Ecquid Musa novi? Quid quaeso iubila dictant?; app. 34). Bécsi szabadulása után Bornemisza Beckó várában rejtőzködött Bánffy László védelme alatt. SCHULEK 1939, 127-129. 34 SzZEREMI 1890, 370. 33 14
