Oldal 358 [358]
OCR
KISEBB, ESSZÉISZTIKUS TANULMÁNYOK, UTÓSZÓK ÉS RECENZIÓK orosz költőnőnek 1926. május 17-én. Saját lánya kapcsán — Rilkének ekkor már unokája is van (!) — írja: ,aztán meg már fel is bomlott a — kissé akaratom ellenére létrejött — család, háztartás és megalapított együttlét; a házasság is, bár soha nem szűnt meg törvény szerint, csak természetes egyedüllétemnek adott vissza (alig két esztendő után); majd megkezdődött Párizs: ez 1902-ben volt." Rilke tudatosan távol tartja magát a politikától, a közélettől és egyáltalán a hétköznapi élettől. Nem olvas újságot — akárcsak Goethe, aki attól tartott, hogy a vilägesemenyek aktuälis hirei kizökkentenek es eltäntoritanäk munkaäjätöl -, ennek ellenére igen jól látja és találóan jellemzi az elidegenedett tömegkor jellegzetességét, a valóság és álság között feszülő ellentétet leveleiben is. Magda von Hattingbergnek 1914. február 13-án kelt levelében Andersen A császár új ruhája című meséjének modern változatával szemlélteti korát: ,,[...] lenn az utcán létrára mászik egy férfi, és — ország-világ szeme láttára — márványra mázolja [...] egy bolt faburkolatát [...] én is körülbelül ebben a korban vontam tűnődéseim körébe azt: mi a különbség az igazi és a festett márvány között [...] — És ekkor egy kislány a festett márvány láttán csúfondárosan felkiált: , Ah, que c’est beau!” A paradox módon eldologiatlanodott világban, melyben a dolgok — a dolog (Ding) és vele összefüggésben a tér (Raum) Rilke költészetének sarkalatos fogalmai — „szellemive”, megfoghatatlannä vältak: a pénz mint általános fizetőeszköz is anyagtalanná (fedezet nélkülivé) vált, túlnőtt a megragadhatö birtoktärgyakon, szinte teljesen független a birtokló személytől. A középkor aranya , láthatatlan anyaggá" változik. Ezért a modern szerzetesi szegénységnek is új Szent Ferencre van szüksége. A levelek itt — is — hozzájárulhatnak Rilke költészetének megértéséhez, mivel a Kunst-Ding — Báthori fordítja például , művészi tárgynak" —, vagyis a , művészi dolog" a konkrét, kézzelfogható anyagi valóság, amelyben és amelyen keresztül megragadható a dolgokon túlmutató örök és állandó. Kassner azt állítja Rilkéről, hogy Nietzschével ellentétben, aki a fül embere, Rilke a szem embere, és nem idealista, mármint hogy nem az ideákból indul ki, hanem a valós dolgokból, és azokban, azok saját terében (Raum) akarja elérni az örökkévalót és állandót. A tiszta, szent tér a lélek és az átváltozás tere — az átváltozás (Verwandlung) Rilke költészetének másik meghatározó eleme -, a test és a lélek a világtérben kapcsolódik össze. Rilke képei nem esztétizáló képek, nála a képek térvilággá, a tér pedig lélekké lényegül át. Rilke a politikával szemben tanúsított közönyével ellentétben az I. világháború után némi politikai affinitásról tesz tanúságot. 1918 őszén beszámol a változásokról is, a munkás- és katonatanácsok működéséről, a Bajor Köztársaság megalakulásáról, sőt közbenjár egy pedagógiai lap megszervezésében is, mert szerinte az ifjúság újraformálása lehet a forradalom egyik legfontosabb feladata. A forradalom pezsdítő eszméje eleinte lelkesíti, ám hamar kiábrándul a
