Oldal 327 [327]
OCR
GERTRUD. EGY MUZSIKUS-REGÉNY többnyire a harmóniát, az ellentétek feloldását és a duálisan felosztott világon túlmutató, időtlen és örökkévaló egység letéteményesét látja. A századelő korhangulatát is kitűnően ábrázolja a regény. A fin de siécle modernségére jellemző elmagányosodás mint kortünet, az egészséges és normális polgári élettel szembefeszülő, kirekesztett, különc és meg nem értett művész létérzése, a lélekelemzés, a betegség, melankólia, depresszió, halálvágy, sőt az öngyilkosság motívuma is megjelenik Hesse e korai regényében, hasonlóan többek között a kortárs, Ihomas Mann korai írásaihoz. Muoth élete öngyilkossággal végződik: művészi és szerelmi sikerei, határozott, erőszakos fellépése ellenére mindvégig magányos marad, és amikor egy csendes, ám erős asszony szerelme megigézi, aki őszintén szereti ugyan az énekest, de nem hajlik meg és nem törik meg Muoth akaratától, a férfi magánya csak fokozódik. Ő sem enged, egyre önpusztítóbb életet él, végül az öngyilkosságba menekül. Kuhn is kacérkodik az öngyilkosság gondolatával, csakhogy őt meggátolja a sors: apja halála és a siker. Lohe preceptor, Kuhn egykori tanára, akinek tanítása a karmáról idegen a zeneszerző számára, apja halála után mégis hasznos tanáccsal tudja ellátni Kuhnt: a magány elleni orvosságként azt javasolja, az ember ne önmagával törődjék, hanem másokkal. De ez a recept is csak akkor működhet, ha két ember — Kuhn és anyja — között létrejön egy valódi és nem pusztán formális kapcsolat. A jég akkor törik meg közöttük, amikor Kuhn megoldja az áldatlan állapotot, amely az elözvegyült anya házába beköltözött Schiebel vénkisasszony úrhatnám magatartása miatt alakul ki. De vajon összeegyeztethető-e, és ha igen, akkor hogyan, a humanitárius kapcsolatok fenntartása és ápolása, a szenvedélyes szerelem, a hétköznapi, külső sikerre törő élet és a művészi lét lényükből fakadó ellentétes törekvése? Kuhn baráti kapcsolata Gertruddal egyoldalú szerelemmé alakul át: Gertrud Muothba szeret bele, Kuhn tehetetlenül szemléli ezt a viszonyt. Brigitte Kuhnt szereti, ám Kuhn nem viszonozza érzelmeit, mert — Goethe egy másik regényében, A vonzások és választásokban végbemenő vegyi folyamatokhoz hasonlóan, mely regény ugyancsak hatott a Gertrudra — az ő , vegyértékeit" Gertrud köti le. Wahlverwandschaft, vagyis cserefolyamat csak a Kuhn-Gertrud kapcsolatban jön létre, melyet Muoth indikál. Muoth tehát a szeretett asszonynak rendezett áldozati oltáron veszti életét. Gertrud magányba zárkózva él tovább, Brigitte szerelme kielégítetlen marad, Kuhn pedig, a nyomorék művészember, művészi, szerelmi és humanitárius próbálkozásai után kívülállóként, a többiekhez hasonlóan ugyancsak boldogtalanul szemlélheti a világ folyását, mert a boldogságot és a boldogtalanságot — ahogyan Hesse írja — nem befolyásolhatja az ember, mint például a sikert vagy a meggazdagodást, márpedig ez elengedhetetlennek tűnik a harmonikus, az igazi élethez.
