Oldal 322 [322]
OCR
KISEBB, ESSZÉISZTIKUS TANULMÁNYOK, UTÓSZÓK ÉS RECENZIÓK létrejöttével többek között egy olyan lelki-szellemi és persze anyagi vákuum is keletkezik, melyből csak hiteles és tiszta lelkületű példaképek vezethetik ki a megtévesztett és elnyomorított tömegeket. Nemcsak a keresztes háborúk, a világi és egyházi hatalmak konkurenciaharcának a kora ez, hanem az egyre erősödő, ugynevezett eretnekmozgalmaké is: a valdenseket Hesse is emliti az életrajzban. Ebben a korban Ferenc válhat olyan példaképpé, aki lelki gyégyirként hathat nemcsak korában, hanem évszázadokkal később is. Hesse számára nem az intézményesített rendet alapító férfiú fontos Ferenc alakjában, akit szinte agyonnyom az egyre növekvő és gyarapodó rend terhe, és ezért a magányt keresi, hanem épp a hiú világi forgatagtól megcsömörlött és a világi élettől elforduló, önmaga útját kereső és járó, önmaga célját megtaláló, igaz és őszinte, műveletlen, vagyis , természetes" ember, aki nem rebellis lázadó, mint a legtöbb eretnek, és nem életművével, hanem szerény, alázatos, mindazonáltal derűs életével mint tökéletes műalkotással hatott. Az outsider Ferenc, az aszketikus szent, a szegények és elesettek vigasztalója és oltalmazója egyúttal tökéletes művész is Hesse számára. És megint nem pusztán mint joculator Dei, Isten dalnoka és trubadúrja, a Naphimnusz költője, aki az elsők között szerzett anyanyelvén szerelmes himnuszt Isten dicsőítésére Isten teremtményeiről Isten teremtményeinek, hanem mint az új művészet, a reneszánsz előhírnöke és ihletője is hatalmas művet hozott létre. Assisi Ferenc Hesse e korai írásában megelőlegezi azokat a különböző korokba helyezett és különböző vérmérsékletű és hivatású hőseit, akikre kivétel nélkül jellemző, hogy kiválasztottak, a nosce te ipsum szellemében többnyire a fennálló külső kényszerek és törvények ellenében a társadalom kitaszítottjaiként keresik és kívánják megvalósítani önmagukat, sokszor csak életük derekán ébrednek rá saját útjukra és céljukra, ezért — Ferenchez hasonlóan — valamely csodás jelenés vagy esemény hatására gyakran pálfordulás következik be életükben. Ferenc gazdag és dőzsölő világfiból lesz aszkéta. Gyermekkori álma és leghőbb vágya, hogy a leggazdagabb, legtekintélyesebb lovag, nemes és dalnok legyen, élete gyökeres megváltozásával sem módosul, csak előjelet vált. A világi hatalom, csillogás és hírnév helyett a szegénység jegyeseként is a feltétel nélküli és abszolút célt követi: egyedül a legfőbb urat, Istent kívánja szolgálni, és teszi ezt mélységes áhítattal, alázattal és teljes önfeláldozással. Így válhat a Teremtő és a teremtett világ tökéletes szolgálójává, aki egyúttal , uralkodik" is, hisz példaszerű élete felnyitja sokak szemét, akik a világi élet csábításainak fogságában vergődnek. Élete imitációra, követésre szólít fel. Nem véletlen, hogy a Hesse által kiválasztott néhány legenda között szerepel az a kis történet is, melyben Masseo testvér próbára teszi Ferenc őszinte alázatát, és azt kérdi tőle, miért épp őt követi a világ, amikor se nem szép, se nem gazdag, se nem nemes, se nem tudós. Ferenc pedig így felel testvérének: + 320 +
