Seite 321 [321]
OCR
ASSISI FERENC — ISTEN DALNOKA pedig egy kis , legendát" is írt Assisi Szent Ferenc gyermekkorabol cimmel, ami 1920ban jelent meg először a Velhagen § Klasings Monatsheftében. Magáról az életrajzról Hesse a következőképpen nyilatkozik leveleiben: , Régóta szerettem volna költői alakban megírni Szent Ferenc életét, de lehetetlen volt, mivel fényes jelensége maga is tiszta, édes költemény, melyet nem szabad elrontanom" — írja 1902. november 7-én Karl Ernst Knodtnak, majd nem sokkal halála előtt, 1962 áprilisában így ír Joseph Mileck amerikai Hesse-kutatónak: , Az Assisi Ferencet nem sokkal a Boccaccio után írtam, mindkettőt Calwban, a házasságom és Gaienhofenbe való költözésünk előtti hónapokban." Bár a Ferencéletrajz nem legendaként jelenik meg, Hesse saját átdolgozásában átvesz néhány legendät a Fiorettiböl — és az eredeti olasz szöveg alapján készített fordításában a Naphimnuszt is közli —, Hessét Gertrud le Fort és Stefan Zweig mellett a 20. századi német nyelvű legendairodalom egyik jeles képviselőjeként is számon tartják. Az eredetileg szentek földi életéről vagy egy-egy csodás eseményről tudósító , olvasnivaló", ,olvasásra szánt írás" — merthogy a latin kifejezés ezt jelenti —, melyet a kolostorokban olvasott fel egy barát szerzetestársainak étkezéseknél a refektóriumban, azért lehetett fontos Hesse számára, mert legtöbb hőse - akár csavargó, mint Knulp, művész, mint Klingsor, skizofrén öngyilkos, mint Klein Wagner, megvilágosodott szent, mint Sziddhártha, vagy épp egy utópisztikus, elit , művelődési tartomány" alakja, mint Josef Knecht, Az üveggyöngyjáték magister ludija — a földi teremtéssel duálissá szakadt, tökéletlen e világi létben a harmónia, a tökéletes és osztatlan egység újra megtalálására törekszik, és bizonyos mágikus pillanatokban — az id6, tér és kauzalitás korlátait átszakítva — sikerül is megélnie ezt az egységet. Hesse számára van Gogh például éppúgy szent, mint Assisi Ferenc, mert a szentekre és igaz művészekre egyaránt jellemző, hogy érdek és vágy nélküli, tiszta szeretettel szemlélik a világot, és ezáltal az anyagban megvalósult természetben a világot paradicsomi ártatlanságában és tisztaságában — vagy schopenhaueri értelemben a platóni ideák alakjában — pillantják meg és élik át, hogy azután érzékelhető: látható, hallható stb. formában megörökítsék, és valamilyen alakban: életük példázatával vagy műalkotásaival az emberiség javára és épülésére örökül hagyják. Hesse a századfordulón, a fin de siécle idején, a világpusztulásra váró, civilizációtól megcsömörlött kultúrpesszimizmus korában írja meg Assisi Ferenc életét. A párhuzam Ferenc kora, a 12. és 13. század és Hesse kora, a 19. és 20. század fordulója között Hermann Hesse számára egyértelmű. A városi polgárság megerősödésével, a kereskedelem fellendülésével, a pénz és a pénzforgalom jelentőségének növekedésével, az egyházi intézményrendszer megcsontosodásával, az üres egyházi és világi fényűzés és a nyomorgó, háborúktól, járványoktól fenyegetett, hitét vesztett tömegek közötti, egyre szélesebb és mélyebb szakadék «319 +
