Page 133 [133]
OCR
GONDOLATOK THOMAS MANN SCHOPENHAUER-KÉPÉHEZ ösztönnek vagy a wagneri szerelmi és halálos mámornak. Itt még hiányoznak a nietzschei apollóni és dionüszoszi princípiumok, melyek Mann későbbi életművében gyakrabban előfordulnak.? Nietzsche kései Wagner-recepciója azonban fellelhető már a Trisztánban is, mely szerint Wagner zenéje mint jellegzetesen német jelenség félreérthetetlenül magán viseli a hanyatlás jegyeit: , Hogy mitől szenvedek, amikor a Zene sorsa miatt szenvedek? Attól, hogy a zenét megfosztottak világmegdicsőítő, igenlő jellegétől — hogy immár décadence-zene és nem Dionüszosz sípja..." Még egyértelműbben fogalmaz Nietzsche A Wagner-ügyben: , Távol áll tőlem, hogy ártalmatlanul nézzem, amikor ez a décadent tönkreteszi az egészségünket! Ember egyáltalán Wagner? Nem inkább betegség? Mindent beteggé tesz, amit megérint — beteggé tette a zenét.”” 25 Például a Halál Velencében (1911) című korai novellában vagy a kései Doktor Faustus (1947) című regényben. 26 Nietzsche: Ecce homo, 115. 27 Der Fall Wagner, in Friedrich Nietzsche: Werke in sechs Bünden 4, hg. von Karl Schlechta, München—Wien, Carl Hanser, 1980, 912. «131 +
