Page 124 [124]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA átadja magát az , örvénynek", a szakadéknak, és maga is feloldódjék az őselemben, a semmiben. Az eredeti cim (Der Tod in Venedig) hatärozott nevelöje arra utal, hogy a szövegben nemcsak egy egyedi halálesetről van szó, nemcsak a híres író hal meg, hanem az intertextuálisan terhelt, déli, csábító város, sőt egy egész kultúra is, amelynek bölcsője és részben csúcsa is az európai antikvitás. Az északi művész mint e kultúra kései, pervertált képviselője, és az indiai kolera — e kultúra idegen elemének következménye, melynek modern kultuszát, a Dionüszosz-kultuszt, amely Mann szerint Nietzsche A tragédia születése című írásában kifejtett apollóni és dionüszoszi princípiumoknak tulajdonítható — nem véletlenül talál egymásra ebben a városban. A régi Európa , halálára" egészen konkrétan már a szöveg legelső mondatában történik utalás, Aschenbach fizikai, szellemi és lelki, művészi és erkölcsi bukása mitikus távlatokba vész. TADZIO MINT MEDIUM Tadzio egy átfogó intertextuális vonatkozásrendszerrel rendelkező médium. Mind a modernséghez, mind pedig az antikvitáshoz számos ponton kapcsolódik. E két területet az időtlen és örök tenger kapcsolja össze. Az életrajzi szinten Aschenbach Tadzióhoz fűződő viszonyát először az anya motiválja. Aschenbach anyja cseh -— vagyis szláv — karmester lánya, kinek tüzes vére — ellentétben az apai felmenőkhöz, akik kötelességtudó, szigorú és tisztességes állami alkalmazottak: katonatisztek és magas beosztású közigazgatási hivatalnokok voltak — a skülönös művészben" a művészi hajlamot és tehetséget örökíti át. Aschenbach megnősült ugyan, felesége korán meghalt, csak egy lánya született, fia soha nem volt. Tadzio iránti hajlamát a modernségen belül részben művészi felfogása is indokolja, amit többek között Nietzsche Ecce homo című önéletrajzi írása, illetve a már említett apollóni és dionüszoszi ellentétpár is meghatároz. Nietzschével rokon Aschenbach testi gyengesége, hajlama a betegségre, arisztokratizmusa, törekvése a tökéletes formára, és ennek megfelelően művészete szimbóluma is: a törékeny és szenvedő Szent Sebestyén alakja, aki a gyengeség hősiességét hirdeti. Aschenbach apai örökségét, az óriási akaraterőt biztosító fegyelmet, kitartást és roppant önfegyelmet Nietzsche jelszava, a , mégis" is felerősíti. Nietzsche dionüszoszi öröksége figyelhető meg a féktelenségben, a formanélküliségben, az Aschenbach látomásaiban és álmaiban kísértő, egzotikus, vad, kaotikus és orgiasztikus képekben. «12 +
