Oldal 120 [120]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA A forma Aschenbach számára isteni gondolat: , Tekintetével átölelte a nemes alakot ott a kék víz szegélyén és a gyönyör rajongása elhitette vele, hogy ezzel a pillantással a Szépet magát fogta meg, a Forma isteni gondolatát, az egy és tiszta Tökélyt, amely a lélekben él és amelynek imádandó emberi képe és hasonmása szende könnyedségben emelkedett itt előtte." Ettől az eszmétől megmámorosodva látomásoknak adja át magát, melyekben közvetlen intertextuális kapcsolatokat hoz létre Platón két párbeszédével, a Phaidrosszal és A lakomával, magára ölti Szókratész szerepét, aki számára a szépség a szellemi egyetlen olyan formája, melyet az ember képes érzékileg befogadni és elviselni. A szövegvilágba szó szerinti idézetek kerülnek A lakomábáól, melyek Aschenbach értelmezésében teljesen elferdítve, valamiféle halálesztétikává átalakítva jelennek meg. Aschenbach, alias Szókratész és az imádott Tadzio, alias Phaidrosz álomdialógusában a mester Platón szavaival okítja tanítványát: „Ilyetenkeppen a Szépség az erzö ember útja a szellemhez [...]" — majd a körmönfont széptevő hozzáteszi: , az imádó istenibb az imádottnál, mert amabban lakozik az isten, nem a masikban.””” Phaidrosz Platón szövegében Erósz lényegének és szerepének a magyarázata közben ugyanúgy nyilatkozik, mint Aschenbach az előző helyen: , A szerelmes férfi ugyanis közelebb áll az istenséghez, mint kedvese, benne lakik az isten." Még fontosabb a platóni párbeszéd hatodik darabja, melyben Szókratész az egybegyűlt hírességeknek a Mantineából származó Diotima Erószról szóló tanítását mondja el. Az egész párbeszéd Erószról szól ugyan, de az összes hozzászólás lényege a szépnek és a jónak az összekapcsolása, a hirtelen megismerés, azaz a megvilágosodás, valamint a legfőbb jó, az önmagában való szép megismerése. Ebben a megismerésfolyamatban a fiúszerelem helyes módja a megismerés hierarchiájában alul foglal helyet. Szókratész a következőképpen mutatja be a megismerés útját: [...] egy szép testről kettőre, s kettőről valamennyire, s a szép testektől a szép foglalatosságokra, a szép foglalatosságoktól a szép tudományokra, míg végül a tudományoktól feljut arra a tudományra, amely nem más, mint az önmagában való szépségnek a tudománya, s akkor végre megismeri a szépséget a maga valójában [...] csakis ha idáig az önmagában való szépség szemléletéhez eljutott, csak akkor érdemes élni." 4 Mann: Haläl Velencében, 111-112. 2 Uo. 113. 38 Platón: A lakoma, ford. Telegdi Zsigmond, in Platón összes művei 1, Budapest, Európa, 1984, 943-1018, itt 956. 4 Uo., 1000. + 118 +
