Oldal 119 [119]
OCR
THOMAS MANN: HALÁL VELENCÉBEN, AVAGY A NYUGAT ALKONYA Nem dolgozott-e benne is, ha higgadt szenvedéllyel telítve, a nyelv márványtömbjéből kiszabadította a karcsú formát, amelyet lelke mélyén látott és amelyet az emberi lélek szépségének szobrává és tükörképévé alakított? [...] Tekintetével [...] a Szépet magát fogta meg, a Forma isteni gondolatát, az egy és tiszta tökélyt, amely a lélekben él [...]." Aschenbach teremtő géniusza az egyszerű, hétköznapi tárgyakat és eseményeket mitikus és monumentális perspektívában tünteti fel. A szöveg felszínén egyszerű strandjelenetként ábrázolt kép Aschenbach képzeletében a forma keletkezését, az istenek születését, az isteni teremtést, a semmiből való teremtést idézik fel. Amikor Tadzio kifelé gázol a vízből, Aschenbach a következőképpen látja a jelenetet: Visszafordult [Tadzio], hátraszegett fővel iramodott a víznek, lábaival habzóra pocskolva az ellenszegülő hullámokat; és hogy az üde alak szökellve szállt ki az elemből, a kamaszkor szűzi nyerseségében, csuromvíz fürtökkel, mintha egy szép, szelíd isten támadna az ég és tenger mélységeiből: ez a látvány mítoszi ábrándokba ringatott, mint ősidőkből költők híradása a formák kezdetéről, az istenek születéséről.? Aschenbach képzeletében összeköti Tadzio alakját Aphrodité születésével. Hésziodosz az Istenek születésében arról tudósít, hogy Kronosz egy Gaiától kapott sarlóval levágja apja, Uránusz szeméremtagját, és a tengerbe veti. Az isteni mag és a víz egyesüléséből születik a szerelem istennője, kit Erósz kísér: , Apja szemérmét megg lenyiszálva az éles acéllal / szárazföldről mély tengerbe vetette be mindjárt, / hogy hosszú ideig ringassa-sodorja a hullám; / isteni bőrről cseppent fényes hab körülötte, / abból lép ki a lány a küthérai partra először"." Így köti össze Aschenbach a lengyel fiú eleven alakját a forma és az istenek születésével, a szerelem istennőjét Erósszal és a tengerrel, amelyből létrejön a forma, illetve Uránusz levágott phalloszával és ezzel egyáltalában a novellában ismétlődve visszatérő phallosz-motívummal: ez a motívum Aschenbach két egzotikus víziójában, illetve az indiai kolera útjának leírásában jelenik meg. Az utolsó bacchánslátomásban a phalloszt eksztatikus imádat övezi. A látomásban és a szövegvilág fiktív valóságában is jelen van a sziget motívuma is. Ahogy Aschenbach a Földközi-tenger egyik szigetéről Velence fürdőszigetére , sodródik", úgy közelít hozzá az isteni ifjú a vízben e szigetre, melyet már fertőzött habok vesznek körül. 8 Uo., 111. 9 Uo., 101. 1 Hésziodosz: Istenek születése. Munkák és napok, ford. Trencsényi-Waldapfel Imre, Budapest, Magyar Helikon, 1974, 12. + 117 +
