Oldal 117 [117]
OCR
THOMAS MANN: HALÁL VELENCÉBEN, AVAGY A NYUGAT ALKONYA című szonettben, ahol az előkelő, gőgös és elérhetetlen kurtizánként megszemélyesített város mérgező csókot s halált lehelő csábítóként jelenik meg: És ifjak, ősi házak szép reménye, a szám mérgétől mennek tönkre mind.? ANYAG ES FORMA Arisztotelész tana az anyagról és a formáról elragadtatással töltött el: az anyag a lehetséges, a potenciális, ami a formára törekszik, hogy megvalósulhasson, a forma pedig a mozgató mozdulatlan, amely szellem és lélek, a létező lelke, mely a létezőt önmaga megvalósítására, tökéletesbítésére hajtja a jelenségben — más szóval ez az entelecheia, amely az örökkévalóság részeként éltetőn hatja át a testet, a szerves világban alakot öltve manifesztálódik, s irányítja annak gépezetét, ismeri célját, vigyázza végzetét." Ezekkel a szavakkaltudösit Serenus Zeitblom Thomas Mann kései nagyregényében, a Doktor Faustusban (1947) a természetfilozéfus Kolomat Nonnenmacher egyik hallei egyetemi előadásáról. Nonnenmacher ezt az előadását — amely óriási hatással van az akkor teológiát hallgató Adrian Leverkühnre, és az egész regény egyik alapvető gondolatát képezi — a 20. század elején tartja a fiktív regényidőben, tehát röviddel a Halál Velencében (1912) című korai novella keletkezése elött, melyben az entelecheia, azaz a még meg-nem-teremtett mint lehetőség, ami a megformálatlan és végtelen anyagban rejtőzködik, és a művész isteni teremtő gondolata által megvalósított formát ölt, ugyancsak kiemelkedő szerepet játszik. Ebben a tanulmányban a novellát a művész isteni teremtő gondolata szempontjából vizsgáljuk, tekintettel a forma, illetve a nyugati kultúra születésére és halálára. Gustav von Aschenbach legfőbb célja, hogy az apai ágon örökölt, és egész életében, a végzetes velencei utazásig szigorúan érvényesített akaratereje segítségével, művészi hitvallása, a ,gyengeség heroizmusa" jegyében megteremtse a tökéletes formát. Ez a ,második egyszerűség", az érintetlen, tiszta, klasszicista formáért folytatott küzdelem Aschenbachban elfojt minden érzékiséget, ami írói pályafutása csúcsán már-már megbosszulja magát, és az írót olyan válságba 3 Tímár György fordítása. * Thomas Mann: Doktor Faustus. Adrian Leverkühn német zeneszerző élete, elmondja egy barátja, ford. Szöllösy Klära, Budapest, Euröpa, 1977, 115-116.
