Page 114 [114]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA modern történeti képződményeket, és alapvetően helyesli ezek megszüntetését és egy még nagyobb, vegyes lakosságú, egységes államképződmény — Európa — létrejöttét, ám úgy látja, hogy ugyanazok a veszélyek fenyegetik ezt is, melyek a kora nagyhatalmi törekvéseit képviselő nemzeti államok keretei közt élő emberek egészséges életét megmételyezik; az individuumot megsemmisítve, e viszonylag ártatlan tömegtársadalomban modern rabszolgává alacsonyítják. Európa jelzői lehetnek például , civilizáció", ,elemberiesülés” (Vermenschlichung) vagy s haladás", és Európa történelmi folyamatát nevezhetik akár , demokratikusnak" is, mind e mögött azonban egy fiziológiai folyamat megy végbe, melyben egy új, nemzetek fölötti és nomád, fölöttébb alkalmazkodó emberfajta, a modernség történeti képzésének, műveltségének (Bildung) tömegterméke jelenik meg. Ez a jövendő - kialakulöfelben levö — európai, a tomboló nacionalizmus és anarchizmus közepette nyájállat-emberré válik, aki a „modern eszmek” apostolainak várakozásaival ellentétben egy új, veszélyes, kivételes embert, új zsarnokot hoz létre: , Európa demokratizálódása egyben akaratlan intézkedés a zsarnokok kinevelésére — minden jelentésében értve a szót, a legszellemibben is.""" Minél inkább tágulnak az államképződmények határai, mígnem az egyesült nemzeti államokat felváltja egy új, egyesült Európa egy új, keveredéssel megerősített nomád emberfajtájával, annál erőszakosabban és egyre nagyobb dimenziókat öltve terjed az új tömegtársadalom egy egyre szűkebb körű zsarnoki réteg vezetésével, miközben a politikai retorika mit sem változik: ,elemberiesülés" s haladás", , civilizáció" és , demokrácia". „[...] a csőcselék és az excentrikusok (ezek többnyire szövetségben állnak egymással) uralma ellen a jövő letéteményeseként megszilardul a kézépszeriiség.”*! Ebből a kivételes ember számára egy új ellenség — vagy új csábítás — jön létre: a pénz és az arany — minden, ami csillog és hatalmat biztosít. Ennek következtében a középszerűséget szellemmel és sziporkázó értelemmel ruházzák fel, és újra kinevezik lángelmének — méghozzá a liberális törekvések értelmében, mert „A közepszer becsületszava, mint ismeretes, a vliberálisx szó"? — ahogyan Nietzsche fogalmaz a nyolcvanas évek hagyatékában. 30 Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon, ford. Tatár György, Budapest, Ikon, 1995, 112. 3! Friedrich Nietzsche: Aus dem Nachlaß der Achtzigerjahre, in Friedrich Nietzsche: Werke in sechs Bänden 6, hg. von Karl Schlechta, München-Wien, Hanser, 1980, 709. 32 Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról, 710. «112°
