Oldal 112 [112]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA állapotba került, amelyen még a nagy háborúk, nagy forradalmakis alig egy pillanatra változtathatnak valamit.?! A modern nemzeti államok iparosodó társadalmainak azonban épp ez a céljuk: a személyiségétől megfosztott, éretlen és az érésben szándékosan meggátolt, eltompult, uniformizált, tudatlanul ténfergő, orientáció nélküli, testileg, szellemileg és lelkileg megnyomorított és kizsákmányolt, elbizonytalanított és a hatalom által tetszőleges célokra könnyen felhasználható emberekből álló tömeg: mert a modern kornak nincs szüksége kész és éretté vált, harmonikus személyiségekre, hanem csak a kor, , a közös leghasznosabb munka" céljaira idomított lényekre, akiknek gépek módjára , az általános hasznosság üzemében kell dolgozniuk".? Az általános és kortalan hatalmi retorika értelmében az eredeti személyiség — mint az önző, hatalomra leselkedő lehetséges veszélyforrás — ellen indított sikeres támadás érdekében az ifjúságnak ugyancsak a , modernizált" és sobjektív" nevelés, illetve atudomány-üzem segítségével épp ennek ellenkezőjét hazudják, hogy a tömeg csőcselék maradjon, és lehetőleg kényelmesen kezelhető legyen. Az iparhoz hasonlóan működik a tudomány is, és ennek következménye a tudomány rabszolgasorba süllyesztése: ,,[...] ha az embereknek a tudománygyárban kell dolgozniuk, és ott kell hasznossá válniuk, még mielőtt beérhetnének, rövid időn belül a tudomány ugyanúgy tönkremegy, mint e túl korán gyárban dolgoztatott rabszolgák."? Így a tudósok középszerű ifjú generációját a gyár és a munkapiac igényei szerint lángelméknek kiáltják ki, miközben a szuverén géniuszt mint felesleges lényt bélyegzik meg. A tudomány , feminizálásával" és »infantilizalasaval” a csécselék részévé vált ifjú tudós , gyakorlati pesszimistaként" működik: ,vagyis olyan emberként, akit a hanyatlás sejtelme vezérel, s aki ezáltal az idegen javak, sőt a saját java iránt is közömbös és hanyag lesz [...] így éreznek, és ironikus életet élnek." Az irónia, vagyis egy historizáló és alkonyi hangulatú életre kényszerített, reménytelenségre kárhoztatott szemlélet, amiért az ember , mit sem képes ifjúsága reményeiből és erőiből a jövőbe átmenteni"? és a cinizmus, vagyis hogy skorszerűen és tökéletesen aggálytalanul éljen", és személyiségét teljesen feloldja a vilagfolyamatban, uralja a modern embert — az ifjú nemzedéknek ez a 21 Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról, 125. 2 Uo., 144. 23 Uo., 145-146. 24 Uo., 147. 25 Uo., 156. 26 To. + 110°
