Page 111 [111]
OCR
NIETZSCHE ÉS A GLOBALIZÁCIÓ németség (das Deutsche) rejtett bensője nem tud egésszé fejlődni, legfeljebb csak szétdarabolt, töredékes, vagyis hamis alakban képes fejlődni és megnyilvánulni. Ezért gyenge és alárendelt marad a németség benseje (das Innere), és nem tud adekvát külsőt ölteni, holott talán gazdagabb más népek benső világánál. Ez az Innerlichkeiít-gondolat bizonyos veszélyeket rejt magában, melyek politikai célokra könnyen manipulálhatók - és manipulálták is őket, hivatkozva arra, hogy a németség töredékes és szeszélyesen ki-kitörő bensőségessége (Innerlichkeit) időnként megdöbbenti akár az egész világot." Nietzsche számára ennek azonban más következményei vannak: az elfojtott és összezavart belső tartalom lassan elsorvad, a személyiség elgyengül, és a szakadék tartalom és forma között egyre tágul és mélyül, egészen , a barbárság iránti érzéketlenségig”,!° a tartalom nélküli idegen és üres formáig. Így a személyiség tömeggé, a kultúra civilizációvá, a nép csőcselékké, a képzés képpé, a forma uniformissá silányul. Az uniformizálttörténeti képzésű és műveltségű (gebildet) embereknek nincs nemük, még csak nem is semleges neműek, hanem nemtelenek: örök-objektívek, tehát szubjekt(um) nélkiiliek.”° Ezért a történeti perspektíva által tönkretett németség az absztrakció népe, ami — a történeti kepzes következmenyekeppen - „felremüvelt” (verbildet) bensőséggel rendelkező képzett emberekből (Gebildete) és — az elsatnyult ösztönök következményeképpen - gyenge bensőséggel rendelkező képzetlenekből (Ungebildete) áll. Ez a középszerű néptömeg kigúnyolja és megveti az alkotó szellemet, amely ugyan nem betegedett bele a történeti perspektíva elburjánzásába, de mint , magányos tudó emberen" és , túltáplált bölcsön" rajta is eluralkodott az undor. A modern ember pusztulásra van ítélve: Ahogy a császárkor római polgára rómaiatlanná vált a rendelkezésére álló földkerekség tekintetében, ahogy a felé özönlő számtalan idegenség közepett elveszítette önmagát, és e kozmopolita isten-, szokás- és művészetkarnevál forgatagában elfajult, úgy kell járnia a modern embernek is, aki szüntelenül egy világkiállítás ünnepélyét nr rendezteti magänak tôrténészmüvészeivel; élvezked6 és tébläbolé nézôvé lett, és olyan 18 A német Innerlichkeit politikai veszélyeit többek között Ihomas Mann dolgozza fel Doktor Faustus (1947) című regényében: gondoljunk csak a Winfried-egyesület ifjú diákjainak a német Innerlichkeitről és az elzártságból, a provincializmusból való kitörés lehetőségeiről folytatott heves vitáira, mely kitörési lehetőségek a regényben nemcsak a hatalmi politikában, hanem Adrian Leverkühn zenei kísérleteiben is nyomon követhetők. Részletesebben lásd jelen kötet Ihomas Mann: Doktor Faustus. A pusztulás dimenziói című írását. 19 Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról, 121. 20 Nietzsche itt a német nyelv három grammatikai neme (genus) és a természetes nemek (sexus) adta nyelvi játék lehetőségeivel él. + 109 +
