Oldal 107 [107]
OCR
NIETZSCHE ÉS A GLOBALIZÁCIÓ Így a Historie mindenekelőtt a görög eredetű, már a középfelnémetbe a latinból átvett historia németesített változata, ami , történelmet" (Geschichte) és „törtenetet” (Geschichte), „tudösitäst” (Bericht), „ismeretet” (Kunde) es „tudäst” (Wissen) is jelent, vagyis a „tudäsra” is utal, meghozzä a valamiröl szerzett tudásra: először is a történelemről, a modern képzés vagy műveltség (Bildung) elburjánzásáról szerzett tudásra, ami nem magának a műveltségnek a tudása, vagyis annak igazi elsajátítása, hanem csupán az arról szerzett tudás; másodszor pedig az idegennek (das Fremde), az összefüggés nélkülinek, a kaotikus-barbárnak az elhatalmasodásáról szerzett tudásra, ami Nietzsche szerint meg nem élt, meg nem emésztett, tehát halott ismerettömeg, az idegennek siralmas utánzása. A szöveg két alapvető fogalma a történelem (Geschichte) és az idegen (das Fremde). A Historie ilyen &lettelen tudäshalmazkent, mint „költseges ismeretfölösleg es fényűzés",? ,az idegennek és elmültnak az äradata”,* „az egyetemes keletkezes es alakuläs [Werden]” jelenik meg - legaläbbis Nietzsche sajät korära vonatkoztatva. Az értekezésben a Historie főnévből képzett melléknevekkel jelzett , érzék", három szemléletmód: a történetietlen, a történeti és a történetfeletti egyaránt szükséges az ember, egy nép vagy egy kultúra egységes és teljes, egészséges életéhez. Megjegyzendő, hogy a korszerűtlen írások egyik első címváltozataként felmerült A filozófus mint a kultúra orvosa is. A történetietlen és a történetfeletti perspektívát a lét-horizont jellemzi, melyet leginkább a pillanat fejez ki: , előtte semmi, utána semmi"." A pillanat időtlen, vagyis örök. Ezzel az időtlen-örökkel szemben áll a történeti pillantás állandó létrejövése és változása (Werden). A törtenetietlen mint sôtét, szenvedélyes principium, a tett szülömehe a pontszerü horizont alacsonyabb letällapotänak felel meg, , melyben az élet egyedül képes önmaga nemzésére”, és amelyben a nagy tetteket létrehozó, ösztönösen cselekvő és életet teremtő lény vakon és tudattalanul tevékenykedik — a torténetietlen perspektiva legjellegzetesebb képviselője a boldog, mert feledékeny állat. A cselekvőnek ez a szenvedélyes-mámoros w Friedrich Nietzsche: A törtenelem hasznäröl es käräröl, in Friedrich Nietzsche: Korszerütlen elmélkedések, ford. Tatár György, Budapest, Atlantisz, 2004, 95. Itt jegyzem meg, hogy az idézeteket néhol nem pontosan a megadott fordítás alapján idézem, hanem helyenként megváltoztatom. A kostbar jelző nem költségeset jelent, hanem nagyon értékeset, becseset. Uo., 176. Az eredetiben „Überschwemmung durch das Fremde und Vergangene”, ami az idézett szövegben a következőképpen fordul elő: ,,[...] a görögök [...] belepusztulnak az idegennek és elmúltnak a gátszakadásába". Pontosan: , az idegen és elmúlt okozta áradatba [...]" Uo., 119. Uo., 97. Uo., 101. Az eredetiben nem , sich zeugen", hanem , sich erzeugen" szerepel, vagyis nem nemzésről, hanem önteremtésről, önlétrehozásról van szó. > u a a e 105
