Oldal 105 [105]
OCR
NIETZSCHE ÉS A GLOBALIZÁCIÓ ——o— Büszkebbnel büszkebb euröpaija a tizenkilencedik szazadnak, te megvesztel! Tudasod nem a természetet teljesíti be, hanem csak sajátodat öli meg. Mérd csak egyszer annak magasságát, amit tudsz, annak mélységéhez, amire képes vagy. Nietzsche A második Korszer űtlen írás (1874) a tudomány-üzem veszélyeit, az életet alattomosan rágcsáló és mérgező jellegét leplezi le —: az élet belebetegedett a , munka megosztásának" elembertelenített taposómalmába és rossz ökonómiájába, a munkás elszemélytelenedésébe. A cél, a kultúra elpusztul: az eszköz, a modern tudomány-üzem barbarizál... Ez az értekezés elsőként láttatja betegségnek, a hanyatlás tipikus jelének a ,történelmi érzéket", melyre oly büszke századunk." Ezekkel a szavakkal jellemzi Nietzsche tanulmányát Ecce homo című önéletrajzi írásában. A történelem hasznáról és káráról 1873—74-ben született a Korszerűtlen elmélkedések címmel megjelent négy kritikai tanulmány második darabjaként. Elsőként és az egész életműben talán a legmarkánsabban itt fogalmazódik meg az a kíméletlen kultúrakritika, mellyel Nietzsche saját korát — annak a feltörekvőben lévő modern német államnak a korát, melyet porosz fennhatóság alatt 1871-ben jött létre Német Császárság néven -, a modernséget és a modern embert szemléli. A politikai és kortörténeti események: a Nietzsche által sokszor pellengérre állított porosz katonai győzelem Franciaország felett (Párizs 1871. január 28-án kapitulált), a ,gründolási láz", annak a nagypolgárságnak a virágkora, melynek ! Friedrich Nietzsche: Ecce homo. Hogyan lesz az ember azzá, ami, ford. Horváth Géza, Budapest, Göncöl, 2003, 71. s 103
