Oldal 100 [100]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA Nietzsche ebben a kis könyvben, miként egész életművében is, elsősorban a pszichológiai boncolgatás és a kritika módszerét alkalmazza — nevezhetnénk akár dekonstruálásnak is -, és célja, hogy eközben túllépjen minden zavaró hatáson. Paradox módon épp a korán elhunyt evangélikus lelkész apától örökölt betegség — legalábbis Nietzsche szerint —, a napokon át tartó, elviselhetetlen migrén, a megvakulással fenyegető és kínzó szemfájással járó rövidlátás stb. nyitja fel az én-elbeszélő szemét, hogy új perspektívákat teremtsen, vagyis hogy átállítsa a régi perspektívákat, és minderre kizárólag az ént, nevezetesen Nietzschét, jogosítja fel. A MEGFESZÍTETT És DIONÜSZOSZ Mielőtt az egész életművet figyelembe véve megkísérlem felvázolni az önösséget (Selbst) zavaró és romboló tényezőket, szeretném felidézni az alcímben feltett kérdésre reflektáló feleletet, ami maga is kérdés, és ami lezárja a könyv , Miért vagyok én sors" című, utolsó, 9. fejezetét, valamint az egész szövegkorpuszt: »Megértettek? — Dionüszoszt a Megfeszítettel szemben..." s Ecce homo: íme az ember." Ezek Pilátus, a jeruzsálemi helytartó szavai, aki Jézust ártatlannak találja ugyan, és megpróbálja megmenteni, de a főpapok és a tömeg unszolására végül enged a nyomásnak, és mivel a zsidók a pászka ünnepére hivatkozva nem emelhetnek kezet Jézusra, Pilátusnak kell kivégeztetnie. A töviskoronával megcsúfolt embert - Isten fiát — tehát keresztre feszítik — sorsa beteljesedik. Az Ecce homo utolsó szava — az eredetiben —: Gekreuzigten (a der Gekreuzigte accusativusban áll a gegen prepozíció vonzata miatt), majd ezután három pont következik. Nietzsche köztudottan a jellegzetesen egyéni központozás nagymestere: a három ponttal végződő szöveg nyitva hagyja a kérdést, továbbgondolkodásra sarkall, egyúttal sejteti is a — tervezett — folytatást, vagyis a bevezetőben, az Ecce homóban meghirdetett, a Minden érték átértékelésében kifejtendő, új értékekről szóló, nagy gondolatokat, amelyek letéteményese Dionüszosz. A szöveg végén harmadszor feltett kérdés, , Megértettek?", ugyancsak bizonytalanságban hagyja a befogadót többek között Dionüszosz és Jézus megkülönböztetését és párhuzamba állítását illetően — tehát az idegen származású görög istenség és az emberré lett keresztény isten között. A tragédia születésében (1872) Nietzsche azt az álláspontot képviseli, miszerint Dionüszosz Indiából származik, ugyanakkor elhatárolja magát a németségtől, és önmagát — egy családi legenda nyomán tévesen - lengyel nemesek leszármazottjának vallja, sőt az ? Jn 19,5. + 98 +
