Page 99 [99]
OCR
FRIEDRICH NIETZSCHE: ECCE HOMO Nietzsche-kutatás külön fejezetét képezi, amelyet részben már méltattak és feldolgoztak. Az Ecce homo eredetileg egy minden korábbi Nietzsche-művet túlszárnyaló és az egész emberiséget egy új világkorszakba átvezető, korábbi korok minden értékével szakító, új értékeket teremtő, sose látott csúcsteljesítmény óriási előszava lett volna. A tervezett mű, vagyis a Minden érték átértékelése négy könyvből állt volna: Aztikrisztus; A szabad szellem; Az inmoralista és Az örök visszatérés filozófiája — ezek a címek az életműben a hetvenes évek közepétől kezdve minduntalan fel-felbukkannak, és kisebb-nagyobb mértékben tematizálódnak. Az értékek ezen átértékelésére — amely a fennálló, az eddigi vagy a minden értékek átértékelése néven is szerepel — a könyvvé duzzadt, végső soron gigantikus méreteket öltött önstilizáló írás készített volna fel, hívta volna fel a figyelmet előszóként, nehogy az átértékelés óriási vállalkozását a korábbi művekhez hasonlóan - legalábbis nietzschei értelemben - , rosszul" értelmezzék. Ehhez elsősorban egy végtelenül énközpontú és énértelmező életpályát kellett bemutatni egyrészt az éntől, az egótól független viszonyok keretei között: vagyis az öröklött tulajdonságoktól független adottságokat kellett kiemelni (erről szól a , Miért vagyok én olyan bölcs" című első fejezet), másrészt az egótól függő és az általa befolyásolható, mindenekelőtt fizikai feltételek (mint például a táplálkozás, a hely, az éghajlat, a pihenés: idegen könyvek olvasása, zene stb.), valamint sow az ember önmagává válását lehetővé tévő és kikényszerítő, az emberiség sorsát magára vállaló, ,önmagává" és , testté lett" zseni feltételeit kellett körvonalazni. Az Ecce homo alcíme Hogyan lesz az ember azzá, ami feltételezi, hogy az embert eredetileg a sors határozza meg - innen ered Nietzsche ragaszkodása az amor fatihoz —, az ember tehát olyasvalami, ami állandó változás, levés (Werden), önmagán való túllépése (Selbstüberwinden), önmaga megismerése (Selbsterkennen) és önmagára való eszmélése (Selbstbesinnen) révén érhető el, és amit az én-elbeszélő egy nagyszerűen felépített és megfogalmazott szövegben végül el is ér, oly módon, hogy végül maga is sorssá válik (az utolsó fejezet címe: , Miért vagyok én sors"). Ahhoz, hogy az ember elérje ezt a sors által meghatározott önösséget, mindenekelőtt az énjét, egóját kell minden káros, vagyis az önösséget akadályozó, úgynevezett önzetlen befolyástól megszabadítania mind fizikai, mind pedig mentális értelemben oly módon, hogy felfedi és fokozatosan túlszárnyalja énjét. Káros tényező a családi környezet, különösen az anya és a húg, a német konyha, a német éghajlat, egyáltalán minden, ami német, mindenekelőtt birodalmi német: a német zene, a német műveltség, a német kultúra, a német, azaz a történeti perspektíva áldozatává vált, polgáriasodott morál, ami azonban keletkezésekor zsidó-keresztény morálként jelenik meg, végül pedig minden morál. + 97 «+
