Oldal 95 [95]
OCR
FRIEDRICH NIETZSCHE GONDOLKODÁSÁNAK FŐBB ÁLLOMÁSAI emberebb embert használ, Babits az Európai Irodalom Történetében végeredményben megtartja Wildner Ödön ötletét, az emberfölötti embert, bár, mint Juhász Gyula és Szerb Antal, ő is használja a német kifejezést. Szerb Antal így ír róla A világirodalom történetében: , Egy új elitnek kell kifejlődnie: az embernek túl kell jutnia önmagán, hogy elérkezzék az übermenschhez, az emberfölötti emberhez." Szerb azonban nem használja következetesen az emberfölötti embert, mert néhány sorral később magasabbrendű embernek fordítja. Szabó Ede is az emberfölötti ember mellett dönt, bár önálló tanulmányban beszámol fordítási nehézségeiről, és több variációt is ajánl, amelyekkel nincs megelégedve: titánember, szuperember, felsőbb ember, magasabbrendű ember.? Nietzsche már-már szállóigévé lett mondása az Übermenschről kiindulópontként használhat megértéséhez: , [ch lehre euch den Ubermenschen. Der Mensch ist etwas, das überwunden werden soll. Was habt ihr getan, ihn zu überwinden?"? (, Az embert fölülmúló embert tanítom néktek. Olyasvalami az ember, amin felül kell kerekedni. Mit tettetek ti, hogy felülkerekedjetek rajta?”) „Der Mensch ist ein Seil, geknüpft zwischen Tier und Übermensch - ein Seil über einem Abgrunde. [...] Was gross ist am Menschen, das ist, dass er eine Brücke und kein Zweck ist: was geliebt werden kann am Menschen, das ist, dass er ein Übergang und ein Untergang ist." (, Kötél az ember, kötél az állat és az embert fölülmúló ember között — szakadék felet feszülő kötél [...]. Attól nagy az ember, hogy híd ő és nem cél: hogy általjutás ő és alábukás — szeretni azt lehet benne csak.) Az eddigi ember, a jelenkor embere tehát örökös mozgásban van a lehetőségek között. Nem kész, befejezett teremtmény, hanem formálható. Az embert azonban nem alakíthatja más, csak önmaga. Ezért azzá kell lennie, ami. És az átmenet közben meg kell semmisülnie, hogy önmaga, még feltáratlan, hiányzó lényegéhez (austehendes Wesen) közeledjék. Ezért kell elszakadnia a nyájtól, megismernie önmagát. Zarathustra nem azonos az Übermenschsel, ő csupän peldäzatokban és talányokban hirdeti azt a teljes, tökéletes embereszményt, amely fölülmúlja az eddigi embert. Amikor Zarathustra az ember és az emberebb ember / embert fölülmúló ember kapcsán a majommal példálózik: , Mi a majom az ember számára: Nevetség tárgya vagy fájdalmas szégyen. Legyen hát az ember is nevetség D S Szerb Antal: A világirodalom története, Budapest, Magvető, 1962, 813. Vö. Szabó Ede: Így szólott (volna) Zarathustra, in A műfordítás ma. Tanulmányok, Budapest, Gondolat, 1981, 626—639. E tanulmány megírása óta megjelent a Zarathustra legújabb fordítása Kurdi Imre tolmácsolásában: Friedrich Nietzsche: Így szólott Zarathustra, Budapest, Osiris, 2000; Budapest, Helikon-Szenzär, 2016. Kurdi Imre az Übermenschet az „embert fölülmülö embernek” forditja. 2 Nietzsche: Werke in sechs Bänden 3, 279. 23 Uo., 281. Nietzsche: Igy szélott Zarathustra, 13-14. 19 = +03 +
