OCR
IRODALOM — KULTÚRA érték átértékelésével ezt a feje tetejére állított értékrendet akarta magasabb szinten, tehát nem politikai, hanem morális értelemben visszaállítani, visszaadni az értelmétől megfosztott életnek értelmét, elfogadtatni az életet mindahány jó és rossz, jó és gonosz vonásával együtt. Nietzsche nem írt moráltant, esztétikát, jogfilozófiát vagy történetfilozófiát, mint Hegel, de még Schopenhauer rendszeressége is távol állt tőle. Aforizmái alapján mégis körvonalazódik és kirajzolódik az Egész. Másrészt arról sem feledkezhetünk meg, hogy Nietzsche legsikerültebb alkotásai — sőt a korai tanulmányokat leszámítva egyetlen sem — nem ,tudományos munkák", hanem költői látomások. Ezért olyan eltérőek a Nietzsche-értelmezések. Nietzsche morálra vonatkozó tanításának egyik sarkalatos pontja a törvény. A morál engedelmességet követel az egyéntől, bármilyen törvényt állítson is fel, hisz minden kornak más és más az értékrendje. A követelményrendszer azonban szembeszegül a kritikus egyéni akarattal (kritischer Wille), és többnyire megtöri azt. Az egyénből feltörő ösztönök (7Trieb) vagy feddést (Tadel) váltanak ki, ez pedig a gyávaság (Feigheit) kínos érzését eredményezi, vagy pedig egy erkölcs, mint a keresztény erkölcs jóváhagyja (gut geheissen hat), és ez az alázat (Demut) kellemes érzését váltja ki." Az egyéni tehát mindig erkölcsellenes, mert az erkölcs a hagyományos gondolkodás és cselekvés módja: engedelmességet követel valamely autoritás számára. Az erős egyén hozhat új törvényt, ez azonban idővel ugyanúgy hagyománnyá válik, mint elődje. A törvények Selbstüberwindungot (önlegyőzést, önmagunkon való túllépést) követelnek, de pusztán azért, hogy alávessék az egyénit az autoriter törvényeknek, és az egyénit kritikus akaratától megfosztott nyájjá szelídítsék. Nietzsche is hirdeti a Selbstüberwindungot, azonban egy olyan egyén érdekében, amelyet az Übermensch mint eszmény képes megvalósítani. Ha minden individuum Übermensch volna, megszűnnének a törvények is. A törvény lényege, hogy betarthatatlan. A törvénnyel szembeszegülni értelmetlen, megkerülni lehetetlen. Nietzsche a rá jellemző lélektani elemzéssel a törvénnyel szembefordulás sajátos esetét mutatja be Az első keresztyén című aforizmában, amely a Hajnalpír első könyvének hatvannyolcadik darabja. Az aforizma Saulus pálfordulását magyarázza, ami lehetővé tette, hogy egy elszigetelt, kis zsidó szekta világméretű vallássá fejlődhessék: , egy ilyen fej, egy ilyen lélek zűrzavara és háborgásai nélkül nem létezne keresztyénség; alig tudtunk volna meg valamit egy kis zsidó szektáról, amelynek mestere kereszthalält halt.” A rögeszmés, kicsapongó, uralomra törő, megszállott, részeges, fajtalan, 4 Vö. Hajnalpír, 1. könyv, 38. aforizma. 5 Friedrich Nietzsche válogatott írásai, ford. Szabó Ede, Budapest, Magvető, 1984, 65. + 90 +