Seite 91 [91]
OCR
FRIEDRICH NIETZSCHE GONDOLKODÁSÁNAK FŐBB ÁLLOMÁSAI a Zarathustra (1882-1885). Ezt üjabb aforisztikus korszak követi, amelyben Nietzsche egy újabb fő mű, A hatalom akarása (vagy A hatalomra törő akarat) és a Minden érték átértékelése érlelődik, amelyet azonban már nem tud végleges formába önteni. A hatalom akarása címet egyébként Nietzsche húga, Elisabeth Förster-Nietzsche önkényesen adta az általa és Peter Gast által a hagyatékból válogatott, terjedelmes aforizmagyűjteménynek. Beszélhetünk-e Nietzsche kapcsán moráltanról? Olyan értelemben semmiképpen sem, hogy életművében rendszeres és rendszerezett tételsort alkotott volna morálról vagy etikáról. Nietzsche nem használ a hagyományos értelemben vett filozófiai terminusokat, jóllehet megkülönbözteti például az erkölcsöt (Sitte), a morält (Moral) es az etikät (Ethik). A kereszténység kritikájánál azonban gondunk támadhat például az általában bonum és malum értelemben használt Gut és Böse fogalompárral. A böse (rossz, gonosz) kifejezés a német filozófiai terminológiában éppen a gut ellentétpárjaként nem Nietzsche találmánya, ez az ellentétpár visszanyúlik egészen az ókorig (Plótinosz), majd végigvonul a középkori és újkori filozófián is (Ágoston, Leibniz, Schelling stb.). A magyar filozófiai hagyomány általában rossznak fordítja. Nietzsche azonban két ellentétpárt különböztet meg, a gut und schlecht (jó és rossz/silany), valamint a gut und böse (jó és gonosz) ellentétpart. Ez a Jenseits von Gut und Böse (1884—85, megj. 1886)" című műben is megjelenik: a jó és rossz ellentéte annyit jelent, mint előkelő és megvetendő -— a jó és gonosz ellentéte más eredetű. A két ellentétpár részletesen a Jenseits von Gut und Böse alkotói korszakában íródott Zur Genealogie der Moral (1887)? című írás első értekezésében jut kifejezésre. Nietzsche a jó és rossz ellentétpárt a lovagi-arisztokratikus értékelés körébe sorolja, ahol is a jó (gut) az előkelőnek, a nemesnek, az erősnek, az életet igenlőnek (fizikai, majd szellemi értelemben) a szinonimája, míg vele szemben a rossz (schlecht — és itt Nietzsche kiemeli a szó etimológiai rokonságát a schlicht: sima, egyszerű melléknévvel) a népnek, a nyájnak, az életellenesnek a szinonimája. A jó (gut) és a gonosz (böse) ellentétpár az ún. , papi értékítélet" szóhasználatához tartozik, ami az Otestamentum zsidóságával, a , morál rabszolgalázadásával" jelent meg, majd vált uralkodóvá a kereszténységben, visszájára fordítván a lovagi-arisztokratikus értékítéletet. Így az életellenes (a nép, a nyáj, a tömeg) jóvá értékelődött fel, az életet igenlő (a nemes stb.) pedig gonosszá degradálódott. Nietzsche a Minden 2 Túl az erkölcs világán, ford. Vályi Bódog, Budapest, Athenaeum, 1907; Jón, rosszon túl. Előjáték egy jövőbeli filozófiához, ford. Reichard Piroska, Budapest, Világirodalom, 1924. A tanulmány megírása óta megjelent még a következő fordításokban: Túl jón és rosszon, ford. Tatár György, Budapest, Ikon, 1995; Jón és gonoszon túl, ford. Óvári Csaba, Märiabesnyö-Gödöllö, Attraktor, 2010. 13 Magyarul: A moral genealögidjahoz, ford. Väsärhelyi Szabö Läszlö, Veszprém, Pannon Panteon, 1998. + 89 +
