Seite 84 [84]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA szerzetese és az élő és ,valóságos" Medardus alakja. Amikor Medardus felbukkan a herceg udvarában, Aurelie feladja mint bátyja gyilkosát, igaz, szenved miatta, mert a szeretett férfit jelentette fel. Amikor látszólag bebizonyosodik Medardus „vetlensege”, Aurelie önfeledten és nyíltan szeretheti álmai testet öltött férfiját, mígnem egybekelésük napján vőlegénye kikelve önmagából rátámad. Aurelie ezután Medardushoz hasonlóan hátat fordít a világi életnek, és apácának vonul. Felszentelése napján kerül sor az utolsó találkozásra: Medardus levezekelvén bűneit, és leküzdve végső testi gerjedelmeit megbűnhödve csodálja a megtisztult lelkű Aurelie-t, aki immár Rosalie néven valóságosan is Szent Rozáliává válik, majd megdicsőülve , mártírhalált" hal. Medardus nem hagyja el többé a kolostort, és Spiridus testvér utóiratából — egy Istennek szentelt életű szerzetes ábrázolásában, aki nem olvasta Medardus önéletrajzi feljegyzéseit — megtudjuk, hogyan halt meg a jámbor életű Medardus. Ezekkel a szavakkal vesz tőle és történetétől búcsút Spiridon barát: , Legyen békessége és nyugodalma elhunyt Medardus testvérünknek, részesítse majdan a mennyek ura boldog feltámadásban, és helyezze őt a szent férfiak kórusába, mivelhogy igen jámbor barátként távozott közülünk." Véget ért tehát a családra hulló átok, kihalt a bűnös festő, Francesko nemzetsége, nem mocskolja többé vérfertőzés, több mint két évszázaddal gyalázatos bűnei és megátkozása után véget ér az agg festő Ahasvérus bolyongása is, és talán örök békességre talál. A történet ott végződik, ahol elkezdődött, és íme, a mennyei szeretet és földi-démoni bűnös szerelem küzdelmében győzedelmeskedett végül a jó, a mennyek bűntelen imádata. Medardus halála után Belcampo, a bohókás hű barát is felvételét kéri a kolostorba. Megoldottnak tűnik minden. De vajon Medardus halálával eltűnik-e tébolyodott hasonmása, aki Aurelie meggyilkolásával magáénak tudja halálában a démoni, fertelmes bűnnel szeretett nőt, és nyomtalanul eltűnik tette színteréről? Vajon nem győzedelmesekedik-e a tébolyult Medardus szerzetes, alias Viktorin gróf? Nem kísért-e tovább, s nem gondoskodik-e a bűnös család továbbéléséről? Ez a kérdés a felületes olvasat szintjén könnyen feledésbe merülhet, ám a szöveg mélyebb rétegeiben mégiscsak ott kísért, és nyitva hagyja a regény befejezését. 8382 e
