Page 83 [83]
OCR
E. T. A. HOFFMANN: AZ ÖRDÖG BÄJITALA szerelem vágyát, miután megtudja, hogy Aurelie-t nem ölte meg, csupán önmagát sértette meg a gyilkos késsel. Az újratalálkozás az apácává avatott szűzzel a regény végén az első, gyóntatószékben megélt látomásos találkozás pandantja: a vezeklő Medardus barát visszatér kolostorába, ahonnan a szeretett lény utáni vágy elűzte, kiölt magából minden testi gerjedelmet, és tiszta szerelemmel könyörög bocsánatért a haldokló Aurelie-től/Rosalie-tól, aki érintetlen testtel és megtisztult lélekkel, szentként emelkedik a mennyekbe. De hogyan alakul Aurelie életútja születésétől haláláig? Milyen lelki élmények és hatások irányítják az ő életét, amely párhuzamosan fut Medarduséval, és fontos pontokon , valóságosan" is keresztezi Medardus életútját? Aurelie, F. báró és Aurelie lánya, Hermogen húga, Viktorin gróf, Euphemie és Franz/Medardus féltestvére. Anyja a festő Franceskó dédunokája, kinek Franzcal, Franz/Medardus apjával kötött házasságából született Viktorin és Euphemie. A kis Aurelie első emlékei kora gyermekkorára nyúlnak vissza, amikor hároméves korában bátyjától megtudja, hogy anyjuk a kék szalonban az ördöggel beszélget. Aurelie nem sokkal később véletlenül szemtanúja lesz, amint anyja megidézi az ördögöt, vagyis egy gépezet segítségével félretolja a fal faburkolatát, és megjelenik egy szép férfi embernagyságú képe, ami nagyon megtetszik a kislánynak, és a képet azonnal azonosítja az ördöggel. Anyja megharagszik, és közli, hogy a szép férfi soha többé nem jelenhet meg; a kislány ezután látszólag teljesen megfeledkezik róla. Csak évekkel később, amikor tizennégy évesen, a nemi érettség idején véletlenül újra megpillantja a képet, amikor Aurelie anyjának halála után a kastélyszárnyat felújítják, és a munkálatok során kiderül a rejtélyes kép léte, és feltárul a képet működtető gépezet, ébred fel benne a régi emlék, és keveredik a kibontakozó nőben éledező nemi vággyal. Aurelie ekkor már tudja, hogy ez bűn, de nemigen tud küzdeni ellene. Ekkor bukkan rá Lewis A szerzetes című korabeli rémregényére, melyet ámulattal, majd iszonyattal olvas, és felmerül benne a gondolat, hogy a szeretett férfi, akit a kép ábrázol, talán szintén szerzetes. Hermogen beszél húgának a B-i kolostor híres szónokáról, és amikor Aurelie a városban van, és meg akarja gyónni bűnös, szerelmes gondolatait, elmegy a templomba, és itt találkozik először személyesen Medardusszal, akiben az imádott férfi hús-vér alakjára ismer. Bevallja neki bűnös szerelmét: ez az a jelenet, melyet Medardus látomásként él át, és amely végzetesen alakítja további életútját. Medardus és Aurelie F. báró kastélyában újra találkozik egymással, ám, amikor Medardus közös imádkozás eksztatikus hangulatában a lány felgerjesztett lelkületét kihasználva magáévá akarja tenni Aurelie-t, a lány iszonyodva elmenekül. Aurelie ettől kezdve gyűlöli a kéjenc szerzetest, de rejtélyes szerelmét sem tudja elfojtani az imádott, misztikus férfi bonyolult képe iránt, melyben keveredik az ördög, a szép férfi, Lewis regényének gyilkos és vérfertőző +8] +
