Oldal 81 [81]
OCR
E. T. A. HOFFMANN: AZ ÖRDÖG BÄJITALA vörösbor) serkentő hatásával hamarosan ki is vív magának. Ám hiába a tömegre gyakorolt delejes-eksztatikus hatás és a hírnév — később Rómában is szentként tisztelik majd (!) —, a bölcs és tapasztalt Leonardus perjel és imádott nevelőanyja átlát rajta. A fejedelmasszony levelében leleplezi: Medardust megint csak megalázzák, és ez újra bűnre? csábítja: féktelen gyűlöletet és bosszúvágyat ébreszt benne. Egyelőre még elfojtja nemi és hatalmi ösztöneit, ám ekkor egyszer csak különös , jelenést" lát: a gyóntatószékben megjelenik egy nő, aki szerelmet vall neki, majd eltűnik. Medardus tekintete a gyóntatószék mellett lévő Szent Rozália képére esik, melyről később kiderül, hogy nem a Szent Hárs kolostorában őrzött oltárkép másolata, hanem maga az eredeti (az eredetinek vélt oltárkép másolata van a Szent Hárs kolostor templomában, mivel a szerzetesek nem merték megtartani a bűnös festő eredeti képét, ezért jó pénzért eladták a B-i testvérkolostornak), melyet az agg festő, a családi tragédia elindítója és okozója festett. Medardus tehát újabb , ördögi" inspirációt kap, és a hús-vér asszony (féltestvére, Aurelie) látomásnak vélt szerelmi vallomását össekapcsolja a szűz kettős arcú buja-szent képmásával: misztikus, mély és bonyolult kapcsolatot teremt Rozália alakjával, mely magában foglalja az ősapától öröklött bűnös és a Medardusban idáig kigúnyolt, elfojtott ösztönöket, az eredeti-hamis képiség romantikus problematikáját, a mennyei-tiszta és földi-démoni szeretet-szerelem kínzó ambivalenciáját és e szerelem misztikus vágyát mint távoli célt, melyben nem kell csalódnia, melyben nem szégyenül meg, nem sérül meg önérzete, mert hite szerint egykoron diadalmasan teljesülni fog vágya, és ezzel végezetül mintegy megdicsőülvén és felmagasztalódván kiteljesedik az ő élete is. A látomásnak hitt találkozás a , szeretett" nővel új erőt ad Medardusnak, hogy kitörjön a kolostor kényszeredetten s elhamarkodottan választott börtönéből. Így léphet be a világba, és kezdődhet förtelmes bűnökkel teli kalandos élete, melyben örökösen az ismeretlen és rejtélyes nő látomásos képét üldözi. Amikor EF. báró kastélyában először pillantja meg Aurelie-t, a szent képét és az imádott nőt látja benne — ekkor még nem sejti, hogy Aurelie vallotta meg neki szerelmét —, és Aurelie megszerzése/megbecstelenítése irányítja minden tettét. Amikor akaratán kívül ugyan, de mégiscsak az Ördögárokba taszítja Viktorin grófot, azt hiszi, megölte az ismeretlent, aki súlyos fejsérülést szenved ugyan, de # Hoffman a szôvegben a , bűn" fogalmára több kifejezést használ. Legtöbbször a Frevel főnév, illetve annak melléknévi igenévi, melléknévi vagy határozószói alakjai: frevelnd, frevelhaft fordulnak elő. A Frevel isteni vagy emberi rend szándékos megsértését jelenti, amit e rend megvetése, a rend elleni lázadás vagy gőg idézhet elő. Medardus nemcsak ösztönösen követi el a bűnöket, hanem sokszor elfojtott vágyai miatt támadt gyűlöletből, megaláztatásai miatt ébredt bosszúvágyból és a magasabb/mélyebb hatalmak általi elhivatottságában bízva fennhéjázásból követ el gyilkosságot és nemi erőszakot. + 79 +
