Oldal 79 [79]
OCR
E. T. A. HOFFMANN: AZ ÖRDÖG BÄJITALA halálos bűntis, vagyis ambivalens, és a látszólagos pozitív kicsengésű, katartikus apoteózissel végződő események hátterében nyitva hagyja a kérdést, hogy valóban győzedelmeskedett-e a mennyei tisztaság a démoni gazság fölött — mert hisz Medardus förtelmes hasonmása, Aurelie/Rosalie gyilkosa megszökik, és valahol tovább bolyong a világban. De hol és hogyan kezdődik a családi átok, miként alakul Francesko nemzetségének szövevényes és rejtélyes, vérfertőzésekkel és testvérgyilkosságokkal tarkított története, és miféle sötét , akarat", démoni hatalom mozgatja a cselekmény fonalát, és motiválja az alakok tetteit? A családi átok története a 16. század első felében kezdődik, amikor is Camillo P. hercegének a fia atyja kérésére nem kíván hazatérni Itáliából, ahol is Leonardo da Vincinél festészetet tanul. A mester halála után a tehetséges ifjú reneszánsz-romantikus lelkülettel és életfelfogással kicsapongó életet él, hátat fordít a keresztény világnak, és a pogány-antik világ felé fordulva orgiákban habzsolja a földi gyönyöröket, mígnem ínséges helyzetbe kerül, és elvállalja a Róma közelében lévő kapucinus kolostor megbízását, hogy fesse meg Szent Rozália oltárképét. Gúnyos pökhendiségében a megrendelt szent portréja helyett azonban a szerelem és termékenység római istennőjét, a buja Vénuszt kívánja megörökíteni. Végül a két női alakból megfesti a képet, és Pygmalionhoz hasonlóan beleszeret saját alkotásába — a romantika és különösen Hoffmann egyik kedvelt motívuma ez, amikor is az alkotó képtelen megválni művétől, s még a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy megtartsa vagy visszaszerezze , teremtményeit", mint Cardillac aranyműves Hoffmann Scuderi kisasszony című híres elbeszélésében -, és az ördög segítségével életre kelti az ambivalens asszonyi alakot. Egy ideig buja és bűnös viszonyban élnek, mígnem az ördögi nő megszüli fiát és meghal. Francesko, a festő bűnbánó vezeklésbe kezd, ám feloldást nem kaphat, míg ki nem hal nemzetsége; megkezdődik hát a küzdelem a jó (keresztény-erkölcsös) és a gonosz (pogány-erkölcstelen), a mennyei és a pokoli hatalmak küzdelme a család tagjainak megmentéséért vagy elkárhoztatásáért. Ezért kísért végig az agg festő alakja, igyekezvén óvni, elrettenteni utódait a fertelmes bűnöktől. Az eseményekben és toposzokban igen gazdag rémromantikus családi történet a 18. század derekáig, a regény cselekményidejéig tart. Ekkor lép színre a negyedik Francesko, aki Medardus szerzetesnéven fogad szüzességet, majd megszegve fogadalmát, őséhez hasonlóan vérétől űzetve követi el a lehető legsúlyosabb bűnöket. Az ő vágyait és tetteit is a kettős arcú nő, a földi gyönyörökkel kecsegtető Aurelie és Rozália, a szent szűz motiválja. Franz/Medardus és Aurelie/Rosalie életútja párhuzamos halad születésüktől kezdve halálukig, és életútjuk jelentékeny előtörténetek után időnként keresztezi egymást, majd újra elválik, csak hogy újra találkozzon. A démoni nő mint az + 77 +
