Oldal 78 [78]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA 29 szerzője, vagyis az , utazó rajongó". Egyrészt gyakorlati szempontból választhatta Hoffmann Medardus élettörténetének kiadójául az utazó rajongót, remélvén, hogy első írásának sikere hozzájárulhat az új rémregény pozitív fogadtatásához, másrészt felhívja a figyelmet az írások tematikájának, modorának és stílusának rokonságára és folyamatosságára. A regény szerkezete viszonylag egyszerű. Az előszó és Spiridon atya utóirata keretébe ágyazott éntörténetet, ami a fantasztikus és borzalmas események közvetlen hatását hivatott érzékeltetni elbeszélő és befogadó között, csak néhány közbeiktatott , dokumentum" egészít ki: Aurelie levele a fejedelemasszonyhoz, melyben a lány lelki fejlődésének fontos állomásai és értelmezése követhetők nyomon, illetve a szövegen végigkísértő agg festő pergamenlapra lejegyzett története, ami hozzásegít az évszázados átokkal sújtott család történetének megértéséhez. A vallomásos önéletrajz két kötetből áll: az első négy, a második három szakaszból. A kettes szám a tökéletes és osztatlan egy, az egész duálissá, két , tökéletlen részre" osztottságára utal. Ez a kettőség toposzszerűen megmutatkozik a két nem különbözőségében és harcában, a bűnös gerjedelmek démoni hatására működő eggyéválásra serkentő ösztönös törekvésében, a mennyei-lelki és a pokoli-testi eksztázis ellentétében és hasonlóságában, az ész, a tudat által uralt és az érzelmek, a tudatalatti által felkorbácsolt személyiség kettéhasadásában. Az első könyv négy fejezete Franz/Medardus születésétől vallásos nevelésében eltöltött gyermekévein és a kapucinus kolostorban töltött serdülő- és ifjúkori fejlődésen, a pappá szentelés fogadalomtételén át alapvetően a világban eltöltött bűnös-kalandos életutakat mutatja be. Mint a négyes szám is utal rá, ez a könyv az anyagi, földi világ szférájában jászódik, míg a második könyv három szakaszból áll. A hármas szám általános szimbolikájának megfelelően a kettes számot követő és az első két szám összegéből adódó újra egyesített, vagyis tökéletesített egységre, a mennyei szféra tökéletes egységére utal. Ez a rész alapvetően az első részben megkísértett és elcsábított Medardus vezeklését ábrázolja, és a cselekménystruktúra felszínén pozitív megoldással kecsegtet: Medardus őszinte bűnbánattal vezekel halálos bűneiért, visszatér kolostorába, ahonnan bűnös életútja elindult, és ugyanide tér meg Aurelie, az ugyancsak megkísértett, mindazonáltal tiszta lelkű, szeretett lány, akit Medardus hasonmása közvetlenül az apácai fogadalomtétel után meggyilkol: vagyis a tiszta szűz mártírhalálával megdicsőülve tér meg a mennyek birodalmába, és az évszázados átok megtörik: a bűnös nemzetség nem folytatódik sorozatos vérfertőzések révén, így a bűnös ősatya, a család első Franciskusának Ahasvérusként bolyongó kísértete is örök nyugalomra térhet. Ezt a harmonikus megoldást sugallja a két fejezet számainak összege, a hetes szám is, amely alapvetően a tökéletességet fejezi ki, de jelentheti a .76 +
