Oldal 77 [77]
OCR
E. T. A. HOFFMANN: AZ ÖRDÖG BÄJITALA volt az orosz klasszikusokra, főképp Dosztojevszkijre. A 20. század (Ujra)felfedezi Hoffmannt, ám , rémtörténetei" ekkor is a háttérbe szorulnak, és csak az elmúlt évtizedekben változik meg az irodalomtudomány értékítélete, amikor is rájön, hogy Az ördög bájitala sokkal értékesebb a romantikus rémirodalom átlagos darabjainál, és a lélektani regény elődjének tekinthető. Mélylélektani jelentőségét méltatta Sigmund Freud és Carl Gustav Jung is. A regényt mindenesetre a mai napig óriási példányszámban adják ki Németországban, és háromszor is megfilmesítették. Először 1922-ben a berlini ContinentFilm produkciójaként (művészeti vezető: Adolf Abter, forgatókönyvíró és főszereplö: Meinhardt Maur’). 1973-ban NDK-cseh kooprodukcióban forgattak belőle játékfilmet Ralf Kirsten, 1976-ban pedig az NSZK-ban Manfred Purzel rendezésében. Magyarországon először 1920-ban jelent meg Az ördög bájitala: Medardus testvér, kapucinus barát hátrahagyott írásai címmel két kötetben, Fónagy Béla fordításában, majd 1943-ban Kolozsvári Grandpierre Emil tolmácsolásában Az ördög bájitala: a kapucinus rendi Medardus barát hátrahagyott feljegyzéseiből címmel Rónay György bevezetőjével. Ez utóbbi fordítás az 1990-es évek végéig röbbször is napvilágot látott." A magyar fordításokban , bájitalként" szerepel a német címben és a szövegben többször előforduló ,, Elixiere". Kétségtelen, hogy a középlatin elixirum és az arab al-iksir (a bölcsek köve) közvetítésével a görög xérion (száraz gyógyszer) főnévből származó szó általában gyógyitalt, gyógyírt, megifjító varázsitalt, bájitalt jelent, ám a címben többes számban szerepel, vagyis nem egyetlen elixírről van szó, hanem többféléről — nemcsak a Szent Antal pincéjéből származó ereklyéről, melyet a szent az ördögtől szerzett, és amely erős szirakúzai borra emlékeztet, amely inspirálja és démonizálja Medardus testvért, hanem minden olyan lelki zavarokra visszavezethető , ördögi" hatásra, mely Medardusban felébreszti az elfojtott ,bűnös" — főként szexuális és gyilkos — ösztönöket, melyek bizonyos ingerek hatására törnek ki belőle, és összezavarják, széthasítják tudatát. Az ördög elixírumai Hoffmann-nál vallási-erkölcsi, tehát a társadalmi normákat sértő abnormális lelki-ösztönös megnyilvánulásokat előidéző mechanizmusokat jelentik, melyek a regény cselekményidejét képező, 18. századi keresztény-katolikus világrend duális szemléletében csakis az ördögtől származhatnak. Az egyes szám első személyben mintegy az utolsó vezeklési gyakorlatként lejegyzett élettörténet közreadója a Fantáziadarabok Callot modorában 5 Az 1922-es játékfilmre a www.filmportal.de honlapján találhatóak adatok. $ A regény harmadik magyar változata 2008-ban jelent meg a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában saját fordításomban.
