Seite 76 [76]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA keletkezett Hoffmann két regénye is, a Cornaro. Memoiren des Grafen Julius von S. (Cornaro. Julius von S. grófemlékiratai) és a Der Gehemnisvolle (A titokzatos férfi) című regénykísérlet. Ezek azonban nem maradtak fenn. A szépirodalmi hatások mellett fontos szerepet játszott Hoffmann regénye és egyéb írásai, különösen Az éjjeli történetek (Nachtstücke) szempontjából a romantika orvostudományi, a lélek betegségeivel és működésével kapcsolatos irodalma, többek között Johann Christian Reil Rhapsodien über die Anwendung der psychischen Curmethode auf Geisteszerrüttungen (1803, Rapszodiak a lelki gyógymódok lelki megrázkódtatásoknál való alkalmazásáról), Gotthilf Heinrich Schubert Anischten von der Nachtseite der Naturwissenschaft (1818, Nézetek a természettudomány árnyoldalairól) és másik főműve, a Die Symbolik des Traumes (1814, Az álom szimbolikája). Hoffmann egyik elemzője az író , rémtörténetei" kapcsán joggal , az orvostudomány poetizálásáról"? beszél, hisz Hoffmann, aki maga is tartott attól, hogy megőrül, és figyelte magán az őrület tüneteit, kora tudományos eredményeit zseniálisan alkalmazta szépírói munkásságában. Míg Hoffmann első irodalmi alkotása, a Fantáziadarabok lelkes olvasóközönségre talált, és a korabeli kritika pozitívan értékelte, addig Az ördög bájitaláról gyakorlatilag nem jelent meg sem kritika, sem egyéb nyomtatott méltatás. Néhány magánjellegű reakció kimutatható ugyan: Heine 1816 újévén Fanny unokahúgának ajánlja Hoffmann regényét, és 1822-ben Briefe aus Berlin (Levelek Berlinből) című írásában hatását kissé eltúlozva röviden méltatja. Ludwig Tieck is igen kritikusan nyilatkozik a regényről, és az egész 19. századi német irodalomtudomany is elítélően kezeli , a romantikus őrület non plus ultráját"?. A német írók közül Heine mellett egyedül talán Friedrich Hebbel lelkesedik Hoffmann regényéért. Érdekes módon a Németországban ponyvairodalomként kezelt regényt NagyBritanniában már 1824-ben lefordítják, és igen pozitívan értékelik. Az Egyesült Államokban is érezteti korai hatását. Elegendő Nathaniel Hawthorne Alice Doanes Appeal" (1835) című elbeszélésére vagy Franciaországban Balzac 1830ban megjelent Életelixír (L’Elixir de Longue vie, 1830) cimti mtivére utalni. Balzac a novella egy későbbi előszavában említi is, hogy az ötletet Hoffmann elfeledett művéből merítette. A regény a 19. századi irodalomban nagy hatással ? V6. Friedhelm Auhuber: In einem fernen dunklen Spiegel. E. T. A. Hoffmanns Poetisierung der Medizin, Opladen, Westdeutscher Verlag, 1986. 3 Vô. Rudolph Gottschall: Die deutsche Nationalliteratur in der ersten Hälfte des neunzehnten Jahrhunderts. Literaturhistorisch und kritisch dargestellt, Breslau, Trewendt & Granier, 1855. * Vo. Allienne R. Becker: Alice Doane’s Appeal: A Literary Double of Hoffmann’s Die Elixiere des Teufels, Comparative Literature Studies 23, 1986/1, 1-11. + 74 +
