Oldal 72 [72]
OCR
E. T. A. HOFFMANN: AZ ÖRDÖG BAJITALA Medardus barát megkísértése, avagy egy tudathasadásos őrült szexuálpatológiai kicsapongásai a szent és a profán harcának tükrében A német romantika egyik jellemzője, hogy a Siècle des Lumières, a fények évszäzada, a felvilágosodás nagy korszaka végén az észbe, a kognitív megismerésbe, a tudományok egyeduralmába vetett hittel szemben elkezdi kutatni a természet — az emberi természet - árnyoldalait, az úgynevezett NacAhtseitét, ahogyan a romantikus természettudós, Gotthilf Heinrich Schubert nevezte, vagyis a természet , éjszakai oldalát", a lélek árnyoldalait. Száz évvel megelőzve a tudományos lélektan vizsgálatait feltárja, vagy legalábbis igyekszik feltárni a szellem és a lélek, a modern természettudományokban és irodalomban addig nemigen bolygatott régióit. Igazolja, hogy a személyiség sokkal bonyolultabb, mintsem a felvilágosodás optimista tudományszemlélete feltételezte, mert a tudat alatt hatalmas és ismeretlen, sötét és veszedelmes, felderítetlen területek rejlenek. A kiszámítható és logikus eseményeket sokszor felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan erők zavarják meg, melyek vagy sorsszerűnek vagy véletlenszerűnek tűnnek (Hoffmann regényében is szerepet játszik az antik tragédiák egyik anyagául szolgáló Oidipusz-legendakör, melyben a távoli ősök által elkövetett, nemzedékeken át öröklődő, , sorsszerű" bűnök terhét az utódok végtelen sorának kell viselnie, és melyek elől nem menekülhetnek). A magasabb vagy mélyebb sorszerű hatalmak mechanizmusát sokszor az ember természete mélyén rejlő , tudatalatti erők" irányítják és mozgatják: a vad — nemi — ösztönök, az animälis magnetizmus jelenségei: a telepátia, a jövőbe látás, a hipnózis, illetve az emberi lélek beteges működése: lelki megrázkódtatások, melyek következménye a melankóliától az őrületig terjedő betegség, vagy a skizofrénia, a tudathasadásos, megkettőzött/megsokszorozódott én, ami a német romantikában elsősorban Hoffmann-nál a hasonmás (Doppellt]gänger) alakjäban jelenik meg. A lelek ärnyoldalainak korabeli irodalmi feldolgozäsa fökent az ügynevezett „remromantika” (Schaeuerromantik) alkotäsaiban jut kifejezesre, ami a korszak olyan kiválóságait ihlette meg, mint például Ludwig Tiecket, a jénai vagy korai romantika jeles képviselőjét, a , romantika királyát" Heinrich von Kleistot, Adelbert von Chamissót vagy Joseph Freiherr von Eichendorffot. +70 +
