Oldal 63 [63]
OCR
HEINRICH VON KLEIST VILÁGA, AVAGY A TUDAT ZSÁKUTCÁJA válik láthatóvá: a bábuvá, s az istenné lett emberben, mivel a tudat értéke az egyikben zérus, a másikban végtelen." AZ IGAZSÁG KERESÉSE A DRÁMÁKBAN Kleist minden írása az abszolút igazság kiderítéséről szól, ezért mind drámái, mind pedig elbeszélései közvetlenül vagy közvetve titokzatos , bűnügyi történetek", és többször is bírósági tárgyalás keretei között zajlanak. Az eltört korsó főszereplője, Ádám, az első — bűnbe esett — ember, falusi bíróként, a törvény és igazság képviselőjeként ül kénytelen-kelletlen törvényt önmaga felett, miután a bibliai teremtéstörténettel ellentétben kéjenc ösztönei parancsára elcsábítja Évát, az első asszonyt. Az igazságra azonban itt is fény derül, mint minden Kleist-műben, mint például a másik vígjátékban, az Amphitryonban, ahol az , isteni" beavatkozás csalja meg az emberi értelmet és érzéseket. A végkicsengés itt már keserűbb, mint Az eltört korsóban. Az emberi ész felett álló isteni tréfa előtt Amphitryon meghajol ugyan, sőt megtisztelve érzi magát, amiért Jupiter az ő földi alakjában csábította el hitvesét, aki immár Héraklészt hordozza a szíve alatt. Az érzelmeiben is többszörösen megcsalt nő azonban másként éli meg az olümposzi csínytettet: elcsábították, és miután érzelmeire és érzéseire hagyatkozva mindenestől átadta magát az ,isteni", abszolút szerelemnek, Jupiter ellöki magától — nem viszi fel magával az Olümposzra, hanem megaláztatva otthagyja a lóvá tett tébai hadvezérnek. Ezt a fájdalmat fejezi ki a darab utolsó szava, Alkméne sóhaja: , Ah!" Az ugyancsak klasszikus miliőben játszódó Pentheszileiában az eleve elrendelt sors — nevezetesen az, hogy Pentheszileiának anyja halálos ágyánál megjelent Mars, és az amazonok törvényével részben ellenkező módon azt az útmutatást adta neki, hogy induljon Trója ellen, ahol az Isten majd megmutatja neki azt a férfit, akit harcban kell legyőznie, hogy azután szerethesse, és az övé lehessen — és az amazonok államának száraz törvénye közötti feszültség teremti meg a fő konfliktust. Mert amíg az összes amazon a fajfenntartás érdekében és a törvény szellemében megelégszik az első adandó legyőzött férfival, addig Pentheszileia a látomásban megígért hőst és a képzeletében megalkotott isteni férfiú képét Akhillész alakjában véli felfedezni. Az ész parancsára és a törvényre fittyet hányva Pentheszileia vadállatként tépi és marcangolja szét szerelmét, a görög hadvezért, miután az többszörösen becsapta érzéseit és ösztöneit. A furfangos Akhillész 1 Heinrich von Kleist: A marionettszínházról, ford. Petra-Szabó Gizella, in Kultusz és áldozat. A német esszé klasszikusai, Budapest, Európa, 1981, 100. +61 +
