Oldal 61 [61]
OCR
HEINRICH VON KLEIST VILÁGA, AVAGY A TUDAT ZSÁKUTCÁJA alapján ugyanis könnyebben és jobban megérthetjük nemcsak az egyes szövegeket, hanem a belőlük építkező, az életművet alkotó szövegkorpuszt is. Kleist írásait alapvetően meghatározza egy, a szépírói alkotókorszakot megelőző olvasmányélmény, az úgynevezett Kant-krízis. Kleistra valószínűleg a német filozófusnak Az ítélőerő kritikája című műve hatott elemi erővel. 1801. március 22-én keltezett levelében menyasszonyához, Wilhelmine von Zengéhez a következőket írja Berlinből: Ha az embereknek zöld üveg volna a szemük helyén, úgy kellene ítélniük, hogy a tárgyak, melyeket ezen át megpillantanak, zöldek — és képtelenek volnának eldönteni, hogy vajon a szemük valóban olyannak mutatja-e a dolgokat, amilyenek, avagy nem tesz-e hozzájuk valamit, ami nem a tárgyak sajátja, hanem a szemüké. Így van ez az értelemmel is. Nem tudjuk eldönteni, hogy az, amit mi igazságnak nevezünk, igazán igazság-e, avagy csupán annak tűnik fel számunkra. Ha az utóbbi a helyzet, akkor az igazság, amit itt gyűjtünk, a halál után immár nem az, és mindazon törekvésünk, hogy olyan tulajdonra tegyünk szert, amely a sírba is elkövet, hiábavalóság.? Másnap, március 23-án Ulrike von Kleistnak, legkedvesebb mostohanővérének a következő sorokat küldi: Úgy tűnik, mintha jómagam is a balgaság olyan áldozatává válnék, kinek lelkiismeretét ugyancsak megterheli a kanti filozófia [...], ama gondolat, miszerint idelent semmit, de semmit nem tudunk meg az igazságról, hogy azt, amit itt igazságnak nevezünk, a halál után egészen másképpen hívnak, és következésképp ama törekvésünk, hogy olyan tulajdonra tegyünk szert, amely a sírba is elkövet, teljességgel hiábavaló és gyümölcstelen, nos, ezen gondolat megtépázta lelkem szentségét." A BÁBU ÉS AZ ISTEN GRÁCIÁJA Mindkét idézet Kleist az emberi megismerésbe vetett hitének hirtelen megingását és az igazság megragadásának reménytelenségét tükrözi. Az emberi elme számára csupán a látszat hozzáférhető, ám ez csalóka szemfényvesztés, és ezt a többnyire békés és kiegyensúlyozott látszatvilágot, melyet az emberi törvények különböző instanciái igyekeznek fenntartani, bármely pillanatban egy csapásra felboríthatják és megsemmisíthetik az emberi ész kompetenciáján kívüli ? Heinrich von Kleist: Sämtliche Werke und Briefe, München, Carl Hanser Verlag, 1977, 634. 3 Kleist: Válogatott művei, 636.
