Oldal 60 [60]
OCR
HEINRICH VON KLEIST VILÁGA, AVAGY A TUDAT ZSÁKUTCÁJA ——o— A KANT-KRIZIS Heinrich von Kleist viszonylag rövid idő alatt született és nem túlságosan terjedelmes életművét az irodalomtudomány sorolja is meg nem is a romantikához. Kronológiai szempontból műveit kétségkívül a romantika — a kora romantikätél a késő romantikáig terjedő — korszakában írta, hisz 1801 és 1811 között alkotott, márpedig a romantika hagyományos besorolása alapján a jénai romantikusok működését az 1790-es évek derekától Novalis 1801-ben bekövetkezett haláláig, az úgynevezett Hochromantikot 1805 és 1808, a késő romantikát pedig 1810 és 1850 közé helyezi az irodalomtörténet. A magát elsősorban drámaírónak valló Kleist nyolc drámát, nyolc elbeszélést, mintegy két tucat anekdotát, egy jó tucatnyi esszét, néhány — elsősorban alkalmi — költeményt és hazafias írást, valamint számtalan levelet hagyott hátra." Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a német romantika egyik vívmánya és jellemzője az, hogy megpróbálja felkutatni és feltárni a kognitív módon megragadhatatlan tudattalan vagy tudatalatti szféráit, melyek a Selbstet — a tudattal rendelkező én (Ich) és a tudattalan lélek (Seele) egészét — képezik, akkor Kleistot nevezhetjük romantikusnak is. A kérdés valójában azonban nem az, hová kell besorolnunk egy olyan életművet, mely immár két évszázada élénken foglalkoztatja az irodalomtudományt, és amely mindmáig megőrizte aktualitását, hanem inkább azt kell megvizsgálni a kleisti szöveg(ek)re koncentrálva, milyen jelentésüzenetet tartalmaznak maguk a szövegek a mai olvasó számára, hogyan építkeznek az egyes szövegek, és milyen — ismétlődő motívumokon alapuló — összefüggések fedezhetők fel közöttük; ezek ! A drámák közül kettő töredekes formäban maradt fenn: Die Familie Schroffenstein (Ghonorez). Ein Trauerspiel in fünf Aufzügen, illetve Robert Guiskard, Herzog der Normänner. A kleisti szövegek hivatkozásánál elsődlegesen a következő német kiadást használtam: Heinrich von Kleist: Werke in einem Band, hg. v. Helmut Sembdner, München, Carl Hanser Verlag, 1966. A magyar idézeteknél a következő kiadást használtam: Heinrich von Kleist: Válogatott művei, Budapest, Európa, 1977. .58 +
