Oldal 58 [58]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA Apa (Heinrich anyjának apja: költészet, dél) Anya (meghalt) SEL Apa Anya Klingsohr (költészet) (Anya) (kézműves, észak) <> (költészet, dél) N PA Heinrich Mathilde állomások: idegen (kélvirág) kereskedők (örtenet) lovag (harc) 6 Zwlima (béke, költészet) bányász (természetN remete (törtenetiräs) Klingsohr (költészet) \ Mathilde (szeretet) \ ASTRALIS (sziderikus, androgün, isteni gyermek) A „szent csaläd” — apa, anya, fiü — härmassägäban a szellemi (apa) és a természeti (anya) principiumok egymäst vonzö-taszitö, immanens, duälis tagoltsäga, a tökéletes egyes szám kettéosztottsága jelenik meg, a fiúban pedig az újra elnyert tökéletesség, az egyes és kettes számot egyesítő hármas szám szimbolikája érvényesül. Ebben a rendszerben a szellem mint férfi-megtermékenyítő princípium örök és mozdulatlan, míg a természet állandó organikus változásban - születesben, halálban és újjászületésben — mint befogadó-női princípium manifesztálódik. Ezért kell meghalnia az Anyának az Atlantisz-mesében, Klingsohr meséjében, Marie von Hohenzollernek és Mathildének. A regénytöredék végén Heinrich megkérdezi Sylvestert, miért kell meghalnia az anyának. Sylvester nem szavakkal felel, mégis egyértelmű választ ad Heinrichnek: Boldog atya — mondá Heinrich -, kerted a világ. A romok pedig a viruló gyermekek anyái. A sokszínű, eleven teremtmények a múlt idők omladékaiból szívják táplálékukat. De meg kellett-e az Anyának halnia, hogy a gyermekek tenyészhessenek, és egyedül marad-e az Apa, soha nem szűnő könnyei közt? Sylvester kezét nyújtotta volna a felzokogó ifjúnak, s felállt egy éppen kinyílt nefelejcsért, amelyet aztán ciprusgallyhoz kötve nyújtott át neki. Az alkonyi szél megborzolta + 56 +
