Oldal 54 [54]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA A romantikus jelenkor embere csírájában magában hordozza a magasabb gyermekkor lehetőségét, de nem mindenki képes kifejleszteni magában azt, mint például Heinrich apja sem. Erről Sylvester így nyilatkozik: Rég volt, amikor apád megfordult nálam éppily fiatalon. Gondom volt rá, hogy megismertessem a múlt kincseivel, egy túlságosan hamar letűnt világ becses hagyatékával. Nagy festőművész csíráját fedeztem föl benne [...]. Ám a jelenvaló világ már túlságos mélyen gyökerezett benne. Nem akart hallgatni legsajátabb természetére. A honi égbolt elborult szigora megrontá gyöngéd hajtásait a nemeslő palántának. Ügyes kézművessé lett; lelkesedése balgasággá változott.? Heinrichnek viszont sikerül ez; a második részben már magasabb szinten jelenik meg, és Mathildével kötött örök nászukból megszületik Astralis. Erre utal Heinrich akkor is, amikor Mathildének az ősképről beszél: , Földi képmásod ennek a képnek árnya csupán. A földi erők tusáznak és buzognak, hogy fogva tartsák; csakhogy a természet még éretlen, örök őskép a kép; az ismeretlen, szent világnak része csak." Ezt a háromszakaszos világkorszak-fejlődést hivatott kifejezni az ifjú dala is a kereskedők Atlantiszról szóló meséjében: A világ eredetéről szólt, a csillagok, a növények, az állatok és az emberek létrejöttéről; a természet mindenható együtt-érzéséről, az ős aranykorról és fejedelemasszonyairól, a Szerelemről és a Költészetről, a gyűlölség és a barbárság megjelenéséről és ama jótékony istennőkkel vívott harcaikról s végül ez utóbbiak eljövendő diadalmáról [...], a természet megifjodásáról és a hajdan aranykor visszatértéről."" Erre a háromszakos fejlődési sémára épül Klingsohr bonyolult meséje is a hajdani aranykorról, az átmeneti, barbár jelenről és a visszanyert örök aranykorról, amely közvetlen átmenetet (Übergang) képez az első, immanens és a második, transzcendens vagy legalábbis transzcendenciába vezető rész között. 9 Uo., 135. 1 Uo., 99. 1 Uo., 37.
