Oldal 50 [50]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA Ebben a formában a regény tehát nem töredék lett volna, hanem egy, a végtelenre nyitott műalkotás, mely eszmei szempontból mégiscsak rokon a végtelent végességében megragadni-érzékeltetni kívánó fragmentummal. A regény, melyet nem Tieck utószavából, hanem elsősorban Paul Kluckhohn és Richard Samuel kritikai kiadásának apparátusában rekonstruált vázlattöredékek alapján ismerhetünk, Novalis elképzelése szerint három részből állt volna, és magasabb szférában ott végződött volna, ahol elkezdődött: A várakozás (Die Erwartung) A beteljesülés (Die Erfüllung) A megdicsőülés (apoteózis vagy transzfiguráció, Die Verklärung). A hármas tagolású műből az első jelent meg végleges alakjában, a második részből csupán az első fejezet maradt fenn töredékesen. Ha ebből nem rekonstruálható is a teljes szövegkorpusz, a költői szándék a töredékes szöveg alapján tökéletesen nyomon követhető. Röviden: Heinrich útja a poézis — a romantikus poézis — felé, mert az Ofterdingen alapjában véve egy szakrális iniciáció a progresszív és univerzális poézis birodalmába a mágikus idealizmus eszközével, amely az emberben, illetve az ember és a világmindenség között feszülő-fennálló realitás, valamint idea és fantázia poláris rendszerének dinamikus egyensúlyát hivatott megteremteni. A szöveg szerkezetét meghatározza a hármas tagolás, ami többszörösen ismétlődve megjelenik többek között a , szent család" alakjában (apa-anya-gyermek): a kör, illetve a felfelé haladó spirális fejlődés, az úton levés (Werden: keresés, vándorlás, zarándoklás) a szent cél, az örök haza (Sein) felé, a szeretetteljes vágyakozás vagy elvágyódás (liebevolle Sehnsucht, Fernweh), a motivikus és emblematikus ismétlődések (álmok, történetek, alakok stb.), illetve a polaritás alakzataiban. külső — belső ébrenlét — álom tudatos — tudattalan nappal - éjszaka észak (józan, polgári, rideg Eisenach) — dél (érzéki, meleg, művészet, Augsburg, Welschland) a múlt — jövő (aranykor — [barbarizmus] — aranykor). Fontos továbbá a köztes-lét, az átmenet, a Dämmerung, a derenges ällapota, melyben közvetítők (Mittler): szentek, szerető, álom és főleg a — romantikus — költő, aki egyúttal mágus, jövendőmondó látnok, próféta, törvényhozó és orvos, mintegy közvetítő szerepet töltenek be a két szféra között. +48 +
