Page 42 [42]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA más, mint a végtelen iránti érzék és ízlés"." Novalis regénye azonban Goethe Wilhelm Meister című regényére is reflektál, mégpedig a romantikus poéziskoncepció szellemében, amit Friedrich Schlegel a híres 116. Athenaeum-töredékben, a romantikus poézis manifesztumában fogalmazott meg: , A romantikus költészet progresszív egyetemes poézis." Ezzel a gondolattal kezdődik a fragmentum, és azt hirdeti, hogy a Mindenséget átfogó poézis örökösen a levés / változás / alakulás (Werden) állapotában van, és sohasem teljesülhet be. A fragmentum, a töredékesség, a sosem teljes és Egész ezért a korai romantikus poézis legadekvátabb formája, mert az Egész, a Végtelen és Örök teljességében, vagyis egyetemességében tökéletlen költői eszközökkel megragadhatatlan, legfeljebb csak sejtetheti azt. A jénai korai romantikusok által esztétikai szférába emelt filozófiai eszme az állandó levést (Werden), úton levést hangsúlyozza, és a vágyakozást ,egy maradandó, biztos világ, nyájas útmutatás, vigasztaló ismeretség"" — röviden: a Lét után.? A DÉMON HATALMA — AVAGY ERÓSZ ÉS AZ ARANY EREJE — LUDWIG TIECK: A RÚNAHEGY (1804) Heinrich elvágyódásához képest kevésbé emelkedett Christian vágya Ludwig Tieck A Rúnahegy című elbeszélésében. Christian nem költő ugyan, ám mégis újra meg újra egy mágikus erő csábítja el, , hogy idegen vidékre menjen, kitörjön az ismétlődő, szokványos dolgok köréből", atyja rendezett virágágyásokból álló, korlátozott, kis kertjéből. Az elvágyódás csábítja el a békés síkvidékről a kísérteties, sivár és rideg hegyekbe, ahol egy ideig otthonosan él, és derűs vadászként Diána istennőt dicséri dalaiban. Idővel azonban egyre jobban irtözik a kietlen vidéktől, majd egy idegen tanácsára — és titkos benső vágyait követve — éjfél kor felmegy a Rúnahegyre, mert , aki ért a kereséshez, és szíve mélyén érzi a vonzást, az ősrégi barátokra és káprázatokra bukkan, megtalálja mindazt, amire hőn áhítozik", " közli vele az idegen. Christian így talál rá a csábító asszonyra, s 5 Daniel Friedrich Ernst Schleiermacher: A vallásról. Beszédek a vallást megvető művelt közönséghez, ford. Gál Zoltán, Budapest, Osiris, 2000, 32. ° A. W. es Friedrich Schlegel: Athenäum töredekek. Tandori Dezső fordítása, in August Wilhelm Schlegel - Friedrich Schlegel: Valogatott esztetikai irdsok, ford. Bendl Jülia &s Tandori Dezsö, Budapest, Gondolat, 1980, 261-374, itt 280. ? Novalis: Heinrich von Ofterdingen, 19. ® Ebben az ésszefiiggésben Novalis Heinrich von Ofterdingen című regényéről lásd részletesebben a következő írást a jelen kötetben: , A szeretet semmi más, mint a legmagasabb természetpoézis.” Novalis szeretetfelfogása a regények regényében, a Heinrich von Ofterdingen című regénytöredékben. " Ludwig Tieck: A Rúnahegy, ford. Horváth Géza, in Tieck: Az élet fényűző bősége, Elbeszélések, ford. Horvath Géza, Tatar Sandor, Budapest, Argumentum, 2014, 27-50, itt 27. 10 Uo., 32. + 40 +
