Oldal 40 [40]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA A Goethe-kutató és -kiadó Erich Trunz joggal állapítja meg, hogy Werther a halált egy börtönből való szabadulásként, az én korlátainak leküzdéseként (Entgrenzung) éli meg, és ezzel kapcsolatban a Költészet és valóság egyik részletére hivatkozik, melyben Goethe lipcsei diákéveire visszatekintve, akkori személyes vallását, saját teremtésmítoszát írja le. [...] az egész teremtés nem más [...], mint elszakadás és az eredethez való visszatérés [Abfallen und Zurückkehren zum Ursprünglichen] [...] elég, ha annyit elismerünk, hogy olyan állapotban leledzünk, mely látszólag lehúz és nyomaszt ugyan, mégis alkalmat ad rá, sőt kötelességünkké teszi, hogy fölemelkedjünk, és az istenség akaratát teljesítsük, mégpedig azáltal, hogy egyik részről kényszerülünk ugyan a magunk megvalósítására / Verselbsten], másrészről azonban nem mulasztjuk el a kellő időben a magunk megtagadását sem /Entselbstigen].? Ebben az értelemben Werther az öngyilkosságot érzéki-vallásos elhatártalanodásként (Entgrenzung) és szerelmi aktusként éli meg, mely által az életben megvalósulatlan és meggátolt szerelmét Lotte iránt az öröklétbe menti át. 9 Johann Wolfgang Goethe: Életemből. Költészet és valóság, ford. Szőllősy Klára, Budapest, Európa, 1982, 314. + 38 +
