Page 37 [37]
OCR
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: AZ IFJU WERTHER SZENVEDESEI anyja gyülölt värosäböl elutazik egy mäsik värosba, amelynek közeleben felfedez egy paradicsomi videket. De mär ekkor kacerkodik a vegsö utazässal. A szeptember 3-i rövid level egyetlen panasz: „El innen! Köszönöm, Wilhelm, hogy megerősítetted ingatag elhatározásomat. [...] El innen. Lotte megint a városban van egy barátnőjénél. És Albert [...] és [...] el innen!" Néhány hónappal az udvarnál töltött szolgálat után, a C. grófnál tett megalázó látogatást követően Werther arról panaszkodik, hogy meghívta a gróf, akinek megtetszett Werther jelleme, Werther azonban kénytelen váratlanul félbeszakítani látogatását a korlátolt nemesi társaság miatt. Március 15-i levelét a következő szavakkal kezdi: s Borzasztó esetem volt, ami még elkerget innen."" A következő, március 16-i tudósítás azzal kezdődik, hogy Werther megerősíti menekülési szándékát: , Minden üldöz"," és a nemes paripák példázatával végződik, amelyek feltépik az erüket, hogy megnyugodjanak: , Sokszor én is így érzem magam, szeretném megnyitni az eremet, hogy hozzájussak az örök szabadsághoz."" A haldokló Werthernek teljesítik is ezt az orvosi szempontból immár fölösleges, motivikus szempontból azonban fontos, ismétlődő kívánságát. Március 24-én úgy tűnik, elhatározása szilárd, hogy hátat fordít az udvari szolgálatnak: , Sehogy sem volt már maradásom"," és a május 5-i levél a következő szavakkal kezdődik: , Holnap utazom innen." Alig tölt két szűk hetet """ herceg vadäszkastelyäban, märis kívánkozik tovább: , Egy hétig még itt maradok, és aztán megint nekivágok a bolyongásnak."" A német herumziehen (bolyong) ige és az irre (bolyongás, tévelygés) Werther , utazásának" céltalanságára és Odüsszeusz bolyongására (Irrfahrt) utal. Az ezt követő rövidke levél — a regény legrövidebb levele — csak egy felkiáltásból és kérdésből áll, és az utazás motívumát általánossá tágítja: s Persze hogy csak vándor vagyok, zarándok e földön! Ti talán többek vagytok?"?? Ez a felkiáltás, a bolyongást, a céltalan utazást összekapcsolja a zarándok Werther szülővárosába tett útjával. A szülőváros, a haza szent helyszíne mellett távoli célként már ott lebeg a halál mint a nyugalom és boldogság örök hona. A november 30-i levélben keserű-kétségbeesett könyörgéssel fohászkodik az ismeretlen és hallgatag atyaistenhez: , Atyám! ne haragudj, hogy abbahagytam vándorutamat." A második könyv második részében az utazás a halállal összefüggésben 75 Goethe: Werther szerelme és halála, 60. 76 Uo., 73. 77 Uo., 75. 78 Uo., 76. 79 Uo., 76—77. 80 Uo., 77. 51 Uo., 80. 8 Uo. 83 Uo., 97.
