Page 36 [36]
OCR
IRODALOM — KULTÚRA WERTHER HALÁLA" Ahhoz, hogy szövegközpontú vizsgálat alapján megmagyarázzuk Werther halálát, tisztáznunk kell néhány szövegrészt, melyek segítenek az alaposabb megértésben. Véleményünk szerint az egész regény az állandó mozgás, levés (Werden) és lét (Sein) dialektikájára épül, és visszafelé irányuló mozgás jellemzi, ami azonban Goethének a teremtésről alkotott felfogása szerint egyúttal felfelé irányuló mozgás is. Werther története egy utazás története, egy érzékeny Sturm und Drang-hős menekülésének a története, aki az Egészre vágyik, miközben kétségbeesésében felemészti a , halálos betegség", és aki öngyilkosságát a nyughatatlan Isten-fiú meneküléseként éli meg — vissza az Isten-atyához. Mint a tanulmány elején már jeleztük, a cím is utal az utazás, az úton levés mozzanatára, és a történet „eltävolodässal” (Sich-Entfernen) kezdödik. Werther, "7 Werther halála, illetve az öngyilkosság dátuma talányt jelent a szakirodalom számára. MüllerSalget említ néhány felfogást Werther halálát illetően. Többek között Herbert Schöfflerre hivatkozik, aki ,a regényt túlságosan egyoldalúan Krisztus szenvedésútjával hozza összefüggésbe". (Müller-Salget: Zur Struktur von Goethes Werther, 328.) Müller-Salget elismeri ugyan, hogy Werther halálának időpontja kapcsolatban állhat Krisztus születésével, és a lövés, illetve a halál szimbolikus időpontját sem hagyja figyelmen kívül, végül a következő megállapításra jut: , Ha Goethe ennek ellenére mégis a december 23-át választotta a halál dátumául, nyilván azért tette, mert ez számtalan asszociációra ad lehetőséget." (Uo.) Ez igaz ugyan, mégsem elfogadható magyarázat. Koopmann a Werther-regényt irodalomszociológiai és művelődéstörténeti szempontból vizsgálja. Miután nyolc pontban röviden taglalja Werther világfájdalmát — 1. a szakadékot a valóság és az eszmei szféra között, illetve azt, hogy Werther képtelen ezt a szakadékot áthidalni; 2. ezt a szakadékot mint a pubertás idején még normális akadályt; 3. a vallási értelemmel való világmagyarázat elvesztését egy istentől megfosztott világban; 4. a szentimentalizmus csakérzelem-létét; 5. saját, végtelenségig fokozott világtudatát mint a Sturm und Drang Tantaluszérzését; 6. az újabb melankóliakutatás által felfedezett rajongó típusú embert; 7. a kor politikai viszonyaival való elégedetlenséget a politikai értelmezés tükrében; 8. a metafizikai nyugtalanságot mint a modern ember alapvető helyzetét; illetve a véges és végtelen ellentétének megtestesülését, melynek következménye az üres, szétmorzsolódott bensőségesség (Innerlichkeit) mint a korszak — különösen a romantika — látható jele (a romantikában a világfájdalom negatív teológiaként jelenik meg) — Koopmann Werther öngyilkosságát önizoláltsággal (magánnyal) magyarázza. Koopmann meglátása szerint , Werther nem képes szocializálódni, nem metafizikai hajléktalanság a sorsa [...], hanem a társadalmi elszigeteltség". Werther önmagára van ítélve, nem a társadalom taszítja ki, hanem ő vonul vissza a magányba. Werther halálára Koopmann mindenesetre kevéssé meggyőzően optimista kicsengésű magyarázatot ad; úgy véli, Werther legalább a halálban visszatér az emberekhez, mert a tiszttartó és fiai felveszik családi körükbe. (Koopmann: Warum bringt sich Werther um?, 47.) A legmeggyőzőbb magyarázattal azonban Korff szolgál, aki Werther halálát a szabadság folyamatának utolsó aktusaként értelmezi, amit az egész Sturm und Drang-korszak jellegzetességének tart. Ebben az értelemben a szerelem a halál előzménye, ami , az individuális egyesülését jelenti a világlélekkel". (Korff: Geist der Goethezeit, 293.) Korff Isten fiának tekinti Werthert, aki számára a halál a világ börtönéből szabadult lélek visszatérését jelenti Isten végtelenségének ölébe. De vajon miért épp december 23-án hal meg Werther? Azért, hogy december 24-én — mint Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia — újra megszülethessen... + 34 +
